Reggel

 Szeretem, ahogy a reggeleim Istennel indulnak. Megfőzöm a kávét, beburkolódzom egy meleg takaróba, felveszem az olvasó pózom és elkezdem olvasni az aktuális szakaszt a Bibliámból és várom, hogy mivel hat ma a szívemre? Péntek reggelenként mindez közösséggel is meg van toldva, mikor néhány Lídiával karöltve teszem mindezt. (Na jó, akkor már nem pizsiben és takaróval, párnával körülbástyázva.)
Így volt ez minap is, és ahogy olvastuk az Igét, kezdett előttem kibontakozni egy kép.

Máté 10:16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

Ez itt nekem azt jelenti, hogy nem feltétlenül könnyű nekünk a más-ívásúakkal való együttlét.

Kol 3:15 A Felkent békessége legyen a versenybíró szívetekben. Erre a békességre hívtak el titeket egy testben. Hálásak legyetek!

Ez itt azt sugallja, hogy a velünk egy-ívásúakkal sem mindig sétagalopp.

Gal 6:1 ... De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe!

És végül, hogy magunkkal sem egyértelműen könnyű.
...
Ezek a mondatok ötlöttek fel bennem. péntek reggel és ma, ismét készülve a lurkókkal való foglalatoskodásra, Káin és Ábel történetét olvasva.
Isten korlátok közé terel minket a saját érdekünkben, hogy ne járjunk úgy, mint Káin. Nem szabad saját magunk, vagy mások jóságában bíznunk, csak Istenében. Mindehhez segítségül ott van bennünk Isten Szelleme és az Ige.

Nem hagylak Titeket árvákul...