10. Zsoltár

Adrinál olvastam és nagyon megfogott.:

Zsoltárok 10


1 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”


12 Kelj fel Örökkévaló!
Istenem, emeld fel kezed!
Ne feledkezz el a szegényekről,
akiket a gonoszok összetörtek!


13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem!
Ne mondhassa magában:
„Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem!
Láttad a sok fájdalmat és szenvedést!
Bizony, kinyújtod kezed,
segítesz a szegényeken,
mert te vagy, Örökkévaló,
az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló!
Pusztítsd ki a gonoszokat,
hogy nyomuk se maradjon!


16 Az Örökkévaló örökké uralkodik,
kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad
az alázatos szegények kívánságát.
Szívüket erősítsd meg,
és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára,
hogy a földi emberek
ne nyomorgassák őket többé!