Valahogy mégiscsak sikerült asszem. Aztán szusszanásnyi időre odaültem a kanapéra és mondtam az Apukámnak, hogy csak egy szót mondjon, amit magammal viszek a hosszú és nehéznek ígérkező napra lelki táplálék gyanánt a szívemben!
Aztán eszembe jutott, hogy van ilyen írva a Bibliámban: Csak szólj egy szót...!
Íme:
Máté 8, 5 Amikor Jézus Kapernaumba ért, egy római százados lépett hozzá, és így könyörgött: 6 „Uram, a szolgám megbénult, otthon fekszik, és nagy fájdalmai vannak.”
7 „Megyek, és meggyógyítom” — válaszolta Jézus.
8 A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha szólsz egy szót, és meggyógyul a szolgám. 9 A feletteseimnek vagyok alárendelve, s ők felhatalmaztak arra, hogy a katonáimnak parancsoljak. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!« — az el is megy. Vagy, ha szólok a másiknak: »Gyere ide!« — az odajön hozzám. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!« — az meg is teszi.” 10 Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik őt követték: „Igazán mondom nektek: egész Izraelben nem találtam ilyen nagy hitet senkiben. 11 Bizony, sokan eljönnek majd az egész világról, kelettől nyugatig a nemzetek közül, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal együtt Isten Királyságában. 12 Akik pedig arra születtek, hogy a Királyság örökösei legyenek, azokat kidobják a külső sötétségbe, ahol fájdalmukban sírnak majd és a fogukat csikorgatják.”
13 Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ezzel egy időben a százados szolgája valóban meggyógyult.
:)
Köszönöm, ez a szó sokat hozott ma nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése