Sionért nem nyughatom

 Nem sokszor írok mostanában.
Olyan, mintha kicsit kifogyott volna a szufla. (Asszem muszáj lesz vitaminokat szednem.)
Vasárnap meg kellett vigasztalnom valakit, akit földbe akar döngölni az élet. Mi tagadás, sírva vigasztaltam, mert pontosan tudom, hogy miről beszélt.

• kérni valamit, amire régóta vágysz,
• látni valakit változatlanul bénán feküdni, aki alig múlt 20 éves és hisz és bízik Istenben, 
• látni azokat, akiket szeretek társra vagy gyermekre várni egyre reménytelenebbül...
• hallani a gyerekemtől, hogy hiába imádkozik valamiért,
• elcsüggedni,
• nem és nem látni magamban a pozitív változást...

Mit csinálunk rosszul?

Csak annyit tudtam mondani, hogy ami nekem fáj, az Jézusnak is fáj. Sőt, Neki előbb fájt.

Nem magamtól vettem, minap ezzel vigasztalt meg az én Istenem szava, mikor olvastam.

Ézsaiás 53, 3,4 

Az emberek lenézték őt,
még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.
Pedig betegségeinket ő viselte,
és fájdalmaink nehezedtek rá.

Nem tudom igaz-e ez a mondás, állítólag Ávilai Szent Teréz mondta:

"Uram Isten, nem csoda, hogy kevés barátod van, amikor ilyen kegyetlenül bánsz velük"

Szerintem nincs is kevés barátja. És biztos, hogy nagyon szeret. Ez a Teréz Ávilában biztos rossz passzban lehetett. Biztos megzuhant.
:)
Továbbra is olvasom a Bibliát, imádkozom (...-ért nem hallgatok!!!- szólt egy nagyon kitartó, elszánt hang a szívemben). És szívesen hallgatom azokat, akiket szeretek és akik rendkívüli minőségi táplálékkal látnak el a Debreceni Szabkeresek. Mind, egytől egyig.
Ma pedig a János 4-et olvastam és ez volt belőle a leghangsúlyosabb:

„Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”

Szólt még:

Ézs 62. Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[a], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.