Már első alkalommal is faltam és akkor is most is ajánlom mindenkinek, aki hajlandó megismerni az igazat saját magától. (Na ez rosszul kezdődik...)
Hála Istennek (de tényleg Neki!), jól megvagyunk a férjemmel, viszont ez a könyv a kapcsolatok könyve és van nekem egy-két felebarátom, akit nem annyira bírok.
Ma reggeli olvasásom ezt hozta nekem:
Mk 12,33 „ ...egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni Istent és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."Végiggondoltam azt a szituációt, amikor lelkes vagyok és bármit megtennék, amit Isten kér, aztán meg azt, amikor semmi kedvem engedelmeskedni, mert éppen csúnyán felbosszantott valami felebar(át)om. Kb. mint Péter a fülvagdosástól a kakaskukorékolásig....
Aztán ugye Jézus azt mondja ennek a tanítónak, hogy nem vagy messze az Isten országától. Hát mi választja el?
Talán csak az, hogy tudni valamit elméletben csodás, ám ha meg tudod valósítani, az az igazi istentisztelet.
Aztán az jutott eszembe, hogy nem sokkal ezután olyat is mond Jézus, hogy jönnek nehéz idők, és akkor
„Imádkozzatok, hogy ne télen történjen a menekülésetek! Mk 13,18"Meg hogy aki itt van - mikor ezek zajlanak, - az ne szaladjon, hogy kabátot vegyen, vagy ilyesmi. Meg hogy jaj a várandós és szoptatós asszonyoknak.
Hát miért?
Talán mert akkor nem Istent helyezzük a középpontba, vagy az első helyre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése