SzívM - anyák napján

 Az elmúlt években kiderült, hogy hiába a gondtalan gyermekség és az a sok szeretet, amit szüleimtől kaptam, mára köddé váltak és nem igazán tudok szót érteni azzal, aki hordozott a szíve alatt, szült és felnevelt.
Ahányszor beszélünk, számíthatok rá, hogy valami konfliktusunk lesz ettől aztán nem olyan egyszerű dolog őt sem felhívni, sem meglátogatni. Bármikor felmerülhet a kérdés, hogy

• milyen vagyok,
• milyen a férjem,
• milyen a gyerekem,
• mit mondtam  
• milyen hangsúllyal
• mi volt mögötte???

mindezt úgy kérdezi, hogy a szőr feláll a hátamon.

Állandó magyarázkodás, állandó rossz érzés...

...Ezeknek a fényében nem először ragadtam le azoknál az Igéknél, hogy a szüleinket tiszteljük, mert ha nem az súlyos következménnyel jár, pl. itt: 

Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«

Éget a a kérdés, mégis hogyan tiszteljem? Mit jelent ez ebben az esetben?
Ha Jézus itt állna mellettem és meg tudnám kérdezni: Pontosan mit vársz tőlem? - mit mondana?
Semmi extra, csak ugyanazt, amit 2000 éve: Az én szívem az én felelősségem. Ugyanis az egész sztori úgy szól ebben a részben, hogy a vallási vezetők kritizálták Jézus tanítványait, hogy nem tartják be a hagyományokat, míg Jézus azt mondja, hogy vannak fontosabb dolgok annál - pl. a szívünk.

Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás. Ezek teszik tisztátalanná az embert...,

Jézus segíts nekem, hogy az én részem meglegyen és a szívem tiszta legyen! Ha csak a gonosz gondolatok területén, vagy a gyalázkodásban vétkezek, már el vagyok veszve. Ha kell ültesd át ezt az izét a mellkasomban!!!