A római levél 8. részét olvastam, és most, - mint akivel csak úgy történnek dolgok, érzelmek jövését-menését figyelem meglepődve magamon - elgondolkoztam és szomorkodtam az utolsó versén.
Azt értettem meg belőle, hogy mi akik már Isten szeretetéhez jutottunk Jézus személyében, felelősek vagyunk azért, hogy mások is hozzájussanak.
Megkaphattuk, szövetséget köthettünk vele, de vajon továbbadjuk-e?
Mi amikor csak szükségünk van rá, odamehetünk hozzá, meggyógyulhatunk, hamu helyett fejdíszt kapunk, ha fogságba kerültünk megszabadulhatunk, ha megvakultunk ismét láthatunk...
Nekünk már kihirdették az Úr kedves esztendejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése