- Vasárnap Hani elmondta, hogy tanult valami újat. Ha értékelnéd az életed Krisztusban 1-10-es skálán hányasnak mondod magad? Ő úgy vélte 4-5 körül lehet, de erre a tanítója azt monta ez büszkeség. Mert nem az a beképzelt, aki elfogadja Jézus tökéletessé tételét, hanem aki saját erőből kepeszt... Elgondolkodtató. Vajon az következik ebből, hogy egyél-igyál én lelkem...? Vagy még inkább - tudva, hogy nem rajtam múlik, de szeretetből mégiscsak örömmel - megteszem, ami az én részem?
- Mostanában sok olyan gondolat megy végig az agyamon, hogy MINEK? Minek eljárni plusz alkalmakra? Minek maradok meg annál a tevékenységnél, amit pár éve elkezdtem, ha szinte senkit sem érdekel? Úgy kell minden alkalommal sms-ben, meg telefonon lobbizni a tesóknál, hogy részt vegyenek. Kell ez nekem? Nincs nekem más dolgom? Azért csinálom, hogy elfáradjak, vagy van ennek valami értelme is? Egyáltalán ez egy elhívás?
- Mai Igében olvastam reggel a fa, széna, pozdorjáról, amit ha ráépítünk a Krisztus alapra megég, akkor mégis hol van az igazság???
- Aztán tegnap olvastam, hogy a gutaütöttnek aszondta Jézus: Megbocsáttattak a te bűneid, erre a farizeusok azt mondták, hogy káromlást szól. És ekkor Jézus meggyógyította a beteget, hogy megmutassa a hatalmát.... No comment.
Jn 7,17
Ha valaki akarja az Ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése