Az elmúlt hetekben nyaralás, pihenés volt, meg sok családi program.
A gyerekekkel az Állatkertben is voltunk, ahol sikeresen lejártuk az összes lábunkat, megnéztünk minden állatot és megetettük őket. A zsiráf meg a teve nyála a könyökünkig csurgott. Lajhárt, kígyót és leguánt simogattunk, megéreztük a fejünk felett elrepülő uhu szárnycsapásainak szelét... csodálatos volt.
Sok új tapasztalattal gazdagodtunk.
Mindeközben, míg a szememmel láttam, a fülemmel hallottam, az ujjaimmal kitapogattam, az ételeket megkóstolgattam, az illatokat megszagoltam, stb. egy másik - felettébb furcsa érzékszervemmel - a szellememmel is éreztem. Hol jót, hol meg rosszat.
Ezt viszont még tanulnom kell, mert különbségek vannak.
Éreztem szomorúságot, örömöt, megnyugvást, nyugtalanságot és vágyakozást a nyugalom után.
Ezen gondolkodtam mostanság, hogy hogy is van ez, és találtam is néhány verset, ami erről szól.
Filem 1,7 Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugtatólag hat a te [jelenléted,] testvérem.
Filem 1:20 Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Felkentben csillapítsd le az én bensőmet.
2Kor 7,13 Ez adja nekünk a bátorságot. Megbátorodásunkban örömünket még jobban növelte Titusz öröme, mert mindannyian felüdítettétek szellemét.
1Kor 16,17-18 Örvendek Sztefanász, Fortunátusz és Achaikosz megérkezésének, mert a ti hiányotokat töltötték be. Mert lecsillapították szellememet és a tiéteket [is]. Ismerjetek rá hát az ilyenekre!
Ráismertem! Miközben ezekre jutok igyekszem szétválogatni az emberi részt az istenitől, a szellemit a lelkitől, a földit a mennyeitől.
És mivel a mai Mai Igében a lábmosás volt a téma, visszaemlékezem Győző bácsi nem is olyan régen elhangzott tanítására erről. Miszerint azért kell megmosniuk a tanítványoknak egymás lábát, mert ezzel járnak ezen a földön...
5Móz 29:2 És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, amit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével: A nagy kísértéseket, amelyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy [jól] értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése