Mer' nem bírok magammal még egy bejegyzést teszek. :)
Reggel a ,,Meghökkentő kegyelem" c. könyvet olvastam, abban is a 101. oldal alján Bonhoeffertől - aki hitt abban, hogy szeressük ellenségeinket - egy idézet tetszett:
,,Az imádságban odalépünk az ellenséghez. Vele, érte és nála vagyunk Isten előtt. Jézus nem ígéri, hogy az ellenség, akit szeretünk, megáldunk, akivel jót teszünk, nem fog sértegetni és üldözni bennünket. Meg fogja tenni. De még ebben sem tud nekünk ártani, és nem képes legyőzni, ha közbenjáró imában megtesszük a hozzá vezető utolsó lépést... Mi tesszük meg helyette, amit ő nem képes megtenni magáért."
Egy helyzet jutott eszembe évekkel ezelőttről, mikor valaki nagyon kemény dolgot vágott a fejemhez, mégpedig azt, hogy apukám betegségében való rosszabbodás miattam következett be, ami lássuk be nagyon kemény vád valaki ellen. A kétségeket mindenesetre képes volt elvetni az életemben magamat illetően, mégis tisztán a megtanult dolgok miatt felhívtam valakit, akivel beszélhettem erről, telefonon keresztül imádkoztunk, majd a következő igét kaptam Istentől:
Zsolt 92:11-13 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése