Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből olvastam reggel:
TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).
Urunk
nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit
kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy
megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell
engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról,
mindig elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. "Ha
valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..." (Mt 16,24), "adja át
nekem a magához való jogát." Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkről
beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért
beszél olyan keményen (Lk 14,26). Soha ne magyarázd ezeket a szavakat
attól függetlenül, aki mondta.Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Ő álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Ő mond. Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat. Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem. Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tűszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtől szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást. Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtő erő. Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése