Eszmefuttatás

Olvassuk a János 10-ben, hogy a tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, Jézus meg pont ennek az ellentétéért.
Sokszor hiszem egy felsejlő párhuzamra, hogy annyira egyszerű, és tiszta ciki, hogy csak most jut eszembe. Biztos másoknak ez teljesen magától értetődő volt.
Most is, mikor ezt lejegyzem, talán valaki számára bagatell az egész, de én örülök neki. Ott volt a szemem előtt, de csak most láttam meg.
Az Ezékiel 34 minden pásztor rémálma lehet, mert pontokba szedi azt, amit talán rosszul csinálnak, és amit szeretne Isten tenni az emberekért. Ami a szívén van.
Harmadrészt a Lukács 10-ben, mikor azt a példát mondja Jézus a ,,De ki az én felebarátom?" című kérdésre.
Hát az - Te kis buta - , aki törődik veled. Aki nem fog elmenni melletted. Akinek nem közömbös az, hogy hogyan oldódnak meg a problémáid.
Ebben szerepel a gyógyítás is.
És tegnap, midőn bevillant a Római levélből, hogy az emberek (sőt az egész teremtett világ) feszült várakozásban van azért, hogy mi Istenfiak lelepleződjünk, rájöttem, hogy nem ülhetünk a babérjainkon!
Teljes erőbedobással kell megcéloznunk a lelepleződést!
Tudom, hogy vannak csodák!
Kis szótárazás a János 10, 10-ből:
lop:  κλέπτω  (kleptó) 1) lop; észrevétlenül hatalmába kerít; 2) elrejt, eltitkol, alakoskodik; rászed, félrevezet
öl:  θύω  (thüó): 1) áldozatot mutat be, áldoz; 2) levág
pusztít: ἀπόλλυμι  (apollümi) 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz; 2) elveszít

...De nem az én (fele)barátaimat!
Mert én nem akarok elmenni tétlenül senki mellett!

Ez is hasonló hangulatban született: Az én zászlóm...
Meg ez is: Jucika elszállt...

4 Szellem

 Tegnap este tévéztem, és mit ad Isten?

Az egyesre kapcsolva Böjte Csabát látom, mondom, akkor megnézem miről beszélgetnek.

Még soha nem láttam ezt a műsort, de ahogy levettem, Borbás Marcsi adásonként meghív 4 embert, akik valamilyen szempontból érdekesek. Tegnap este a hétköznapi hősök, és 21. századi példaképek volt a téma. A következő meghívott Szenzy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője volt, Aztán egy hétgyermekes családanya csücsült a székbe, végül egy szociológus tanárember, aki valami hasonló  témakörben egyetemen tanít.

Szerintem nem csak én voltam, aki őket nézve elmorzsolt egy-két könnycseppet a szeme sarkában. Egyszerűen azt láttam meg, hogy mi, az emberek zömével egyetemben leragadtunk a kicsinyes céljainknál, azért vagyunk boldogtalanok. Elnéztem Csaba testvért, hát nem hiszem, hogy az a pihengetős fazon, aki egyik csatornáról a másikra kattint, majd facebookozik néhány órácskát, majd elégedetten lefekszik, és másnap folyt. köv. ugyanez más sorrendben, hogy közben halálra ne unja magát. 

De ő - velünk ellentétben - boldognak tűnt. 
Arról beszélt, hogy vannak emberek, akik mindent jól végiggondolnak, és megmagyarázzák hányféle szempontból is hülyeség még egy gyermeket vállalni, családot alapítani, megházasodni - vagyis ahogy ő monda ,, Elengedni a trapézt, és átugrani egy másikra". Őt idézem, ez olyan, mintha nem ennék a szezonális gyümölcsökből, hanem mindig csak fagyasztott málnát szopogatnék egész évben, félve, hogy mi lesz, ha a többit is megkóstolom.

Hát hogy van ez kérem? Talán az önzetlenség boldoggá tesz? Talán lecseréltük a hitünket, a bátorságunkat, a szeretetünket valami rohadtul értéktelenre?

Nem sok ember bánta meg a halálos ágyán, hogy túl kevés autót vett, vagy túl kicsi családi házat épített. Azt viszont sokkal többen megbánták, hogy szeretteikkel nem töltöttek elég időt, nem becsülték meg őket eléggé, vagy nem hagytak rájuk méltó örökséget.

Fil 4:8  Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.