Hogyan jutott eszembe ma reggel imádkozás közben Max Lucado könyve? Kikerestem, beleolvastam és BEMMMM!!!
... Ezt tette a szívemmel.
Eleve bírom a stílusát, annyira közvetlen, élvezetes és mai.
Talán arról ugrott be, hogy több barátom osztotta meg velem mardosó fájdalmát kapcsolataiban lévő válságával összefüggésben.
Talán azért is, mert eszembe jutott a saját fájdalmam azon a régi napon, amikor is a gyermekemmel való kapcsolatom ziláltságát konstatáltam. Cseppet sem hasonlított az egész mindarra a habos-babos rózsaszín álomra, amit elképzeltem megszületése előtt, vagy amikor párás szemmel gyönyörködtem a cuki kis hófehér rugdalódzóba bújtatott szépségre.
Ja, meg beugrott a legeslegelső imám, úgy 18 éve, mikor először sírtam miatta Istennek...
Mindez megváltozott az Ő szeretetéből kifolyólag.
... visszatérve a könyvre:
Max hozta azt a régi történetet ott Simon házában a Lukács 7,37-től a rész végéig.
Aztán azt írta:
Ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Hoppá. Ez így benne van a Bibliában? Nem emlékeztem erre. Akkor biztos, hogy tényleg így érdemes szeretni!
