Anthrópoktonosz

Hogy is kezdjem... Reggel egy kifejezés ugrott be: embergyilkos, emberölő. Úgy véltem tudom, hogy, az Ördögről szól, ezért meglepett, hogy két esetben használja az Újszövetség kizárólag emberekkel kapcsolatban.
Embergyilkos, emberölő ἀνθρωποκτόνος  (anthrópoktonosz) - Innen a cím.

1. Ján 8:44  Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
2. 1Ján 3:15  Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

...

 Mikor ezeket a tulajdonságokat felfedezem magamban, nem vagyok túl boldog. Nem tudom, hogyan lesz tovább, hiszen magammal egy bőrben kell leélnem a hátralevőt, és mindezt egy gyilkossal? Nem sok kedvem van ehhez.
Mert:

Ján 8:34  Felelt nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 

és:

Róma 7:21-25 Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban. Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva. Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít? Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által! Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.

És, hogy legyen jó hír is:

Róma 8

Titusz mélyvízben

 Annyira jó hatással volt rám a héten Perjési István tanítása, hogy többször is meghallgattam. A szellemi szülőségről beszélt - annak minden kínjával és örömével.
Mivel az elmúlt pár héten igazi nehéz szüléseim voltak, ezért szükségem volt némi iránymutatásra ez ügyben. Isten tényleg meg tud engem lepni a válaszaival.
Néhány meglepő gondolat:

• Jézus, mint tanító példakép, nem akadt ki rajta, hogy a tanítványai el-el buktak. A szellemi szülőnek is el kell tudnia fogadni!
• Mi a ,,végállomás keresztény", mint fogalom jelentése? Súgok. Aki elkaparta az egy tálentumát.
• Elszámoltathatóság. Legyen valaki, aki bármikor megkérdezhet engem a sötét dolgaimról.
• Én magam se tartsak attól, hogy helyrebillentsem más álláspontját, ha az igeellenes - szeretettel.
• Békesség Fia - a tanítvány maga: Luk 10:6  És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. 

 Nagy kínomban is megállapíthattam, hogy mivel én is távol állok a ,,szuperkeresztény" fogalmától, nincs jogom senkire semmit mondani, azt viszont mindig is képviselnem kell, hogy Isten (szerintem) mit gondol erről, vagy arról a dologról, mint Pl. eutanázia, öngyilkosság, késsel fenyegetni a családot, hitetlenség...  Nem kellemes feladat, - pláne nem lehet az a hallgatónak - de időnként elkel a figyelmeztetés az embereknek, mikor letérnek az útról.

Azt tudom, hogy szeretet nélkül nem működhet.
Ugyanakkor látom, hogy nem mindig fogadókészek rá az emberek, ahogy én sem. Néha kérnünk kell, hogy Isten segítsen bűnbánatra jutni - ha lehet időben, még mielőtt sok kárt teszünk magunkban, vagy másokban.

Eszembe jutott az is, hogy apukám hogy elfenekelt ijedtében, miután betörtem a fejem gyerekkoromban.
Ezt nem akarom.

Titusz 1, 13B Ezért bánj velük szigorúan, és figyelmeztesd őket, hogy egészségesek legyenek a hitben,