Hiába fogadtam meg néhány napja, hogy én márpedig soha többet nem leszek dühös, (lásd Kőfal) tegnap tízszer is elszámoltam tízig, végül mégis lelökte a' zagyam a szíjat.
Mondhatnánk hétköznapi történet, hogy fáradtan jössz meg a munkából, a tested semmi egyebet nem kíván, csak pihenést, és a meleg családi fészekben a kupi fogad, meg az érdektelenség. Gyermekednek nem a tanulás van a központban, hanem csak az az alól való kibúvó-keresés. Pedig a héten beszéltél három tanárral is, megígérted, hogy jobban figyelsz, ő meg este hét után áll neki a másfél órát igénybe vevő házinak... a hajam égnek áll!
Segítesz neki, ő meg előadja, hogy tulajdonképpen mindent tud, neki te ne magyarázz! Testbeszéde és hangsúlya elárulja, hogy idegesíted - nem kicsit. WWWWÁÁÁÁ!
Igyekeztem nem ordítani, ezért halkan ordítottam - ha érted mire gondolok. Mer' én úgy is tudok. Ilyenkor állítólag tűz szokott jönni a számból, de én ezt nem hiszem.
Este 9 óra, gyorsan ágyba! Reggel (nem túl) kipihenten, de mégis tisztább fejjel gondolkoztam el azon, hogy mik is Isten nevelési módszerei. Persze, hogy bűnbántam.
Akkor még ott van anyukám is a lehetetlen duzzogásával, hogy nem veszi fel a telefont, meg hogy kinyomja.
Szóval mondtam is az én Mennyei Apukámnak, hogy én ezt nem bírom, segítsen!
Ima közben jött egy gondolat - jó lenne ha nemes egyszerűséggel sugallatnak nevezhetném - majd kiderül abból, amit hoz... Dávid Betsabéval való vétke. Egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy mit tett, mindaddig, amíg Nátán próféta kívül nem helyezte a történeten.
Mi okozta a szellemi vakságot ennél a bölcs királynál? És mik lettek a következmények?
...Aztán ott voltak Jézus példabeszédei, és a tanítványok értetlensége (Máté 13,10). Jézus azt állítja, hogy a tanítványok (μαθητής (mathétész) - tanítvány (életmódként: aki mesterét / rabbiját követi, vele él, tanul tőle) érthetik a titkokat, de a kívülállók nem.
Ez már a jó múltkor is kiakasztott és azt sugallta nekem, hogy Isten kegyetlen, mert hozza itt Ézsaiás próféciáját, hogy hallván hallanak, de nem értenek. De most továbbjutottam ezen, mert azt mutatta nekem ez, hogy végül is a saját szívünk keménysége az, ami távol tart az igazságtól.
Pontosan úgy, mint a botránkozásról szóló írásomban, lelepleződött valami.
A büntetés nem Istentől jövő kegyetlenség, hanem a bűneink következménye.
A Zsidókhoz írt levél 3. része ezzel fejeződik be:
Zsid 3:17-19 Kikre haragudott pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be - hitetlenség miatt.Itt még gondolkodtam az intésről, de azt inkább máskor írom le.
