Ismét Alkalmassági

 Ma reggel megint csak az volt a következtetésem, hogy nem lehetek büszke az életemre, és mindarra, aki vagyok. Megütöm-e a mércét?

Úgy akarom, de nem  megy.

Egyedül egy jó van bennem:

Ján 14:16-17 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Aztán megint ugyanabba a gondba ütköztem, mint az előző - hasonló lelkiállapotomban írt, lent ajánlott - ilyen témában írt bejegyzés írásakor. Mégpedig pecsét képet kerestem a neten, és a mágiától a szabadkőműves cuccokig, mindenféle pecsét képe akadt a kezem ügyébe. De nem választom egyiket sem.

Mert nagyon nem mindegy, kinek a pecsétje van az életemen. Minden szomorúságom ellenére igaz, hogy:

2Kor 1:20-22 Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.

Ez a cikk is érdekelhet!

Alkalmas az életre!

Az elmúlt hetekben orvos-egészségügyi vizsgálatokon vettem részt, amit időről-időre meg kell ismételni ahhoz, hogy dolgozhassak. Vérvétel, vizeletvizsgálat, tüdő röntgen, EKG, szemészet.  Mintha nem lehetnék adminisztrátor magas vérnyomással, cukorbetegséggel, stb.
Kerestem, de nem találtam olyan képet, amit ide tehetnék, hogy mint egy pecsét rajta legyen a munkámon: ALKALMAS. Majd lehet, ha több időm lesz, szerkesztek egyet.
Több, mint egy hét telt el anélkül, hogy saját bejegyzésem lett volna a blogon, és ennek az oka az volt, hogy nem éreztem magam alkalmasnak. Az életem fő területei, hogy anya vagyok, feleség, dolgozó nő, és gyermeke a szüleimnek - sajnos apukám már nem él - , de gyermeke vagyok Istennek is. Ezek a funkciók mind betöltésre várnak az életemben, és az ezekhez kapcsolódó teendőket nap-nap után el kell látnom. Derűvel tudok az életre nézni, ha mindezeken a területeken jól teljesítem a feladatomat. De mint akinek a lába alól kihúzzák a talajt, olyan leszek, ha nem vagyok képes jól ellátni ezeket a teendőket.
Az már kiderült számomra, hogy ez a napló fontos nekem, nem tudom miért. Itt le tudom írni a vívódásaimat, örömömet, megtapasztalásaimat, sőt időnként azt is, hogy alkalmatlannak érzem magam. Ha bárkinek úgy tűnik, hogy ,,osztom az észt", nagyon téved. Egyensúlyozok, próbálom élni a hétköznapokat úgy, hogy közben betöltöm a funkcióimat.
Nem tudom vajon dicsőíti-e Istent az én ,,blogger"-kedésem? Amennyiben valaki azt a következtetést vonja le belőle, hogy van olyan ember, aki manapság főműsoridőben próbál keresztény értékrendet képviselni ebben a világban - több-kevesebb sikerrel - akkor azt hiszem igen.

1Pét 5:8  Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
1Pét 5:9  Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
1Pét 5:10  A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká.

http://janos738.blogspot.com/2011/01/az-elso.html