A legtöbb, mi adható, avagy: Elő a karizmákkal, vissza a karizmokkal!

Persze, hogy jó a kávé, de nem arra gondolok. Talán a 90-es években volt menő a címbeli reklám szlogen...
Reggel egy pár kijózanító gondolat után (persze, hogy a koronavírussal kapcsolatosan!)  Szentlélek pillanatok alatt sírva fakadt bennem, mert gondolom nagy a gáz.
Ő tudja, és félti az embereket.
Akar értük imádkozni.

Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen! Hasonlóképpen a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben erőtlenek vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal. Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka, mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért. Róma 8, 22-27

Te, Aki esetleg olvasod soraimat és arra gondolsz, hogy most mit tegyél:
Itt egy link, erre kattintva átgondolhatod az életed, és megtérhetsz Istenhez. 

Amit pedig mi még tehetünk, hogy a többi ajándékot, amit kaptunk Istentől felszítjuk magunkban, sorra vesszük, és szolgálunk velük a nagy vészhelyzetet átélő emberek között.
Ezek pedig:
Róma 12, 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,
5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.
6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk,
7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban,
8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.


1 Kor 12, 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.
8 Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.
9 Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.
10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta.
11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.

Jézusban

Ma reggel ezzel ébredtem:

Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek.

Ki is kerestem, ez a János evangéliuma 1, 12-13 verse.
Míg azon gondolkoztam, hogy mennyi lehetőség rejlik ezekben a szavakban, a szemem továbbsiklott a sorokon és ezt olvastam:

Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján. (16)

 Bevallom, hogy egy idő óta abban a feszültségben élek, hogy Isten gyermekeként, valami sokkal több és nagyobb lehetőség van a birtokomban, mint amit használok. Néha nem csak magam miatt, hanem a barátaim betegségében és nehézségeiben élem ezt át, akik ugyanígy Istentől születtek, de mégis sok probléma miatt megakadt az életük és talán nincs erejük továbblépni.
Míg ezek a gondolatok kergették egymást a fejem és a szívem között feltettem ezt a kérdést Istennek. Ismét jött a válasz:

Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való... (2 Péter 1, 3)

Akkor jó. Megnyugodtam.
Nem kell az életem sivár és lakhatatlan pusztaságban tengetnem de még azoknak sem, akik velem együtt Isten fiai és lányai.

Egy karizmáról - tabuk nélkül

 Régóta meg akartam írni ezt a történetet, mert hasznos lehet a hívők számára. Éppúgy bizonyságot tesz az emberi-, mint az isteni természetről, valamint a kettő között átívelő felette nagy szakadékról.
A szóban forgó kegyelmi ajándék a nyelveken szólás, amire sok hívő vágyakozik, kivéve persze a szkeptikusokat, akik azt hiszik, hogy ezeknek az ajándékoknak az ideje immáron leáldozott.

A kegyelmi ajándék görögben:  χάρισμα  (khariszma)
1) jóindulat, kegy
2) (kegyelmi) ajándék, karizma

etimológia: χαρίζομαι  (kharidzomai)
1) kedvét keresi, kedvében jár; enged
2) szívesen ad / ajándékoz
3) megbocsát

 A magam nevében persze csak azt tudom elmondani, hogy szinte első hallásra felfigyeltem rá, és nagyon izgalmasnak találtam. Teljes szívemből tudtam, hogy igaz a létezése, és éppúgy, mint a többi ott felsorolt kegyelmi ajándék, még most is él.

Sokat érveltem Istennek ez ügyben, hogy miért kellene megkapnom, imádkoztam érte, hiszen meg van írva: Kérjetek és adatik néktek! Olvastam a különböző ,,szakkönyveket", próbáltam követni a ,,szaktanácsokat", de nem és nem kaptam meg. Időközben évek teltek el, és időnként iszonyúan fellángolt a kívánság bennem, hogy bár lennék birtokában. Aztán bosszankodtam rajta, hogy némely túlzottan karizmatikus közösség, vagy egyén megkérdőjelezi még azt is, hogy Szent Szellemmel betöltött ember lehetne az, akinek nincs ilyen ajándéka. Míg egy számomra kedves tesó elmondta, hogy: 

...senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

  Tudniillik az 1Korintus 12:3 alapján.

 Jól van, én Úrnak mondom Jézust, tehát velem van Isten Szelleme. Megnyugodtam.
Megkerestem egy általam nagyon is kedvelt szabadkeresztény lelkipásztort, hogy vitázzunk erről és gondolom imádkozott is értem. Többször beszélt arról a prédikációjában, hogy milyen sokára kapta meg ezt az ajándékot.

Azért azt dióhéjban megjegyzem, hogy ezalatt a mintegy hét év alatt, sokféle dolgot kaptam Istentől, aszerint, hogy mire volt éppen égetően szükség nekem, vagy másnak a hitben való megálláshoz, a növekedéshez, a megkülönböztetéshez vagy a továbblépéshez.

A nehézségek és küzdelmek nem kerültek el engem sem, és gyakran a második legnagyobb parancsolatban buktam el:

Márk 12:31 ...Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Mindjárt találtam kibúvókat, meg indokokat, hogy miért nem tudok valakit szeretni! 

Egy ilyen alkalommal kiöntöttem a szívem (mint a vizet) Isten előtt, és mondtam a magamét valakire, akit mellesleg úgy kellett volna szeretnem, mint saját magamat. Ehelyett veszekedtem, hogy én ezt az embert ki nem állhatom, és pöfögtem, hogy utálom, míg egyszer csak olyasmit beszéltem, amit nem is fogtam fel. Hű...

Akkor megijedtem kicsit. Figyeltem mi jön ki a számon és egyáltalán nem értettem.

Na gondolkodtam, talán ez lenne a nyelveken szólás?

Az meg csak jött és jött. Mentem az utcán az elkövetkező napokban, és bármerre néztem csak mondtam és mondtam. Engem meg idegesített, hogy mi lehet ez. Egyszerűen zavart, hogy valami megkerüli az elmémet és úgy jön ki belőlem, hogy nem kontrollálhatom.

 Sokáig nem tudtam elfogadni. Beszéltem olyan tesókkal erről, akiknek tudtam, hogy megvan ez az ajándéka, de nem mertem elengedni magam igazán. Közben teltek a napok és Isten nem vette vissza az ajándékot.

Aztán talán hetek is elteltek, és úgy döntöttem elfogadom és megköszöntem Istennek, hogy megajándékozott. Onnantól fogva olyan vidám voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, hiszen  már nem a magamét, hanem az Övét imádkoztam.

 Érdekes új tapasztalatokkal gazdagodtam. Van, hogy olvasom a Bibliát ezen a nyelven, és ez egy furcsa dolog, hiszen mind az értelmem, mind a szellemem egyetértésben van. Nagyon sokszor könyörgök valakiért így, és azt valódi ,,kimondhatatlan fohászkodásnak" nevezhetem, mert én emberileg nem tudom mit kérjek, de Ő igen, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Így nyert új értelmet nálam ez a név: Vigasztaló, Szószóló, Pártfogó.

Róm 8:26  Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.