Ajándékok

 Tegnap este azzal fogadtak a gyerekeim, mikor hazaértem, hogy mutassam be egy ajándékom* működését.

Mint egy cirkuszi ló.
:)
Természetesen nem tettem, mert nem erre való...
Mindenesetre ismét átnéztem az 1Kor 12-t, hogy mit ír a témában.

Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél. Megint másiknak ugyanaz a Szellem hitet ad, másnak pedig a gyógyítás ajándékait. Van, aki olyan erőt kap, amellyel csodákat tud tenni, és van, aki a prófétálás ajándékát kapja. A másik meg arra kap képességet, hogy felismerje és azonosítani tudja a szellemeket. Egyik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapja, a másik meg azt a képességet, hogy a nyelveken szólást megértse, és meg tudja magyarázni. Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot.

És ha már ajándékok a jelenben, lássuk mit ír a jövőre nézve:

ajándék* - Szellemi / Lelki ajándékok 

 

 

Végül a témában íródott:

• Egy karizmáról...
•  Ez is
• Ez is

Még a vezetésről

 Van egy régi sztori, mikor még ismerkedtem az új életbeli dolgokkal és az ima erejével.
Egy alkalommal valakiért imádkoztam az illető kérésére és az ő jelenlétében.
Állítása szerint megjelent egy füstfelhő, amit én a becsukott szemem mögött nem láttam. Ő teljesen objektív okokat keresett a jelenség mögött, de nem talált. Mikor mindezt ima után elmondta, én nagyon megrémültem, de neki nem mutattam. Úgy tettem, mintha ez egy mindennapos dolog lenne, de belül bevallom rettegtem...
Kértem később az Urat, hogy mondjon már valamit erről, nem-e valami ördögi dolog áll emögött.
Mit ad Isten, másnap Győző bácsi nem a kivonulásról prédikált? Pontosabban arról, hogy hogyan vezette az Örökkévaló füst és tűzoszlop képében a népét.

Mi miért nem tudtuk kiűzni?

 Csodálatos volt minap a jó hír, amit hallottam. Egy keresztény tanár barátom mesélte, hogy egy munkatársa depressziós lett. Ez még nem a jó hír. :) Gyakorlatilag emberileg nem volt szinte semmi megoldás, az orvosok nem tudtak segíteni. Elmentek hozzá egy másik hívő tanár (katolikus!!!) munkatársának kérésére, - mondván, hogy meg van írva... - tegyük a kezeinket a betegekre imádkozzunk érte. Megtették és az illető meggyógyult. Nem sok kedve volt a barátomnak ehhez, de megtette és tadaaam, sikerült. Azóta is hirdeti az illető, hogy Isten meggyógyította.
Vele is beszélgettünk arról, hogy mi oka lehetett, hogy más esetben nem gyógyult meg a beteg, akiért néha hosszan imádkozott több hívő?
Utánanéztem az Újszövetségben, hogy kit nem gyógyított meg Jézus és nem látok ilyet. Azért támadt fel bennem ez a kérdés, mert sok dologgal szembetalálkozom és nem értem.
Itt állok felnőtt, érett, hittel teli emberként egy csomó kérdéssel az új életemmel kapcsolatosan, amiket nem értek.

• Nem tudom miért sír bennem Isten Lelke? 
• Miért fáj Neki valami ennyire, hogy az én szívem szakad meg?
• Miért esedezik bennem egy másik, számomra egyenlőre ismeretlen nyelven?
• Miért nem bír belenyugodni járulékos veszteségekbe?
• Ezt mondja: „Jaj, elvész a népem, mert nem ismeri az Örökkévalót!...”

Megbízható forrásaim az Isten Szelleme és a Biblia és a nálam többet tapasztalt Istenben bízó emberek, tehát nem vagyok teljesen tanácstalan vagyis teszem, amit tudok.
Ma ez annyi volt, hogy kikerestem Igéket ezzel kapcsolatosan és egypárat közreadok ebből:

Máté 4:23 És bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.

Máté 9:35 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

Máté 10:1 És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.

És a címben említett kérdésre talán válaszul:

Máté 17, 14  Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: 15 „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. 16 Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”
17 Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” 18 Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.
19 Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”
20 Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.”

 Mindezek a gondolatok úgy vélem nem véletlen álltak bennem össze most. Készülünk agy rendezvényre, amit gyülekezetünk évről-évre megrendez, de eddig nem volt benne az az elem, amit én most tulajdonképpen ,,Isten Országa" névvel tudnék ellátni. Kávézni, bábjátékot nézni, kreatívkodni bárhol lehet, de meggyógyulni...? Csak Isten Országában.
Ennyire erősen soha nem éreztem, hogy közvetlen kell az emberek gyógyulásáért, szabadításáért imádkoznunk, és én fogom előkészíteni ezt a területet.
Úgy érzem el kell kérnünk Istentől ezt, a lehetőségek-, a hatalom-, az összefogás-, a látás magas szintjét.
Itt, ezen a ponton nem mindegy, hogy mi hogyan vélekedünk Istenről.

Nem először kavart fel a téma.
Írtam erről itt is: Szabad-e gyógyítani?
Itt is: Szívszakadás
És itt is: Bárka
És egy kedves hugi igehirdetése itt hallgatható.

Tele gondolatokkal

 Nagyon foglalkoztat mostanában a prófétaság, csodák és egyéb ajándékok Istentől.
Nap-nap után állok meg meglepődve azon, hogy hányan kérdőjelezik meg mégis ezeket a csoda-dolgokat a HÍVŐK között is. Sokan így szólnak: Csodák nincsenek...
Úgy érzem, hogy az újtól való félelmükben fogták a lavórt és a gyerekkel együtt kiöntötték. Egyébiránt pedig berakták Istent valami kis szűk skatulyába, amit szegényes képzeletük el tud fogadni....
Egészen biztos vagyok abban, hogy létező dolgokról beszélek.

Róm 8:19-21  Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rohadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Vasárnapi sulis - avagy Jézus (be)fogadása

 Reggel a Kolossé 1-et olvastam, talán ebből indult ki az egész láncolat, de a többi részlete már hajmosás közben ért utol, mikor félszemmel időnként a listámra sandítva imádkoztam a gyerekekkel való kapcsolatunkért.
Végül igazán klassz kis eszmefuttatás alakult ki. :) Csak szerényen...!
 Szóval azt mondja 28. versben Jézusról, hogy:

Kol 1:28  Akit mi prédikálunk, intve minden embert, és tanítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állítsunk elő a Krisztus Jézusban;

Az intés szónál kissé leragadtam, mert nekem nagyon negatívnak tűnik, de mit is jelent ez valójában?

intés: νουθετέω  (nútheteó)

1) eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet;
2) int, megdorgál, fedd, rendreutasít;
3) megnyugtat

3-ból kettő pozitív. Jó arány. Bírom. :)
Szóval ahogy így sandítgattam az imalistára, elolvastam azt az igét, amit melléírtam, hogy:

Máté 18:5  És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

 De mit jelent befogadni? - δέχομαι  (dekhomai)1) elfogad, átvesz, kap
2) befogad, szívesen lát; magára vállal
3) elfogad, tudomásul vesz, helyesel
4) felfog, megért

...Hát ez nagy dolog. Főleg, hogy mikor  egyik-másik gyerek kihúzza a gyufát nálam, valahogy nehezen veszem be, hogy Jézust magát fogadom el a csintalan lurkók személyében. Pláne, hogy nem csak azon a kb. egy-másfél órán keresztül foglalnak le, amikor velük vagyok, hanem az erre való felkészülés is sokáig tart.
Ugyanez vonatkozik a kamasz gyerekekre is, akik néha a sajátjaim, néha máséi.
(...)
 Szóval  többször is beszél arról az Ige, hogy a gyerekeinknek igenis beszélni kell Isten csodáiról. A Vele kapcsolatos kérdéseikre olyan válaszokat kell adnunk, amikből megtanulják ki az ÉLŐ ISTEN, aki megállította a Jordán folyását árvíz idején.
Summa summarum arra gondoltam, hogy a többi tanítónak is szólnom kellene ezekről a válaszaimról, azért, hogy - ha elfáradtak volna, mint én néha szoktam - újból lelkesen fogjanak munkához. Hiszen cseppet sem mindegy hogy gondolkodunk erről a dologról.
Visszatérve az ,,intésre", én most a görög fordítás 1-es és 3-as pontja szerint gondoltam azt.
Egyáltalán nem úgy, hogy vádlás szikrája lenne a szívemben, hanem úgy, ahogyan engem fellelkesített és célt tűzött ki a szemem elé.
Hátha valakinek hasznára lesz és új köntösbe bújtatja ezt a hálátlannak tűnő tevékenységet.
Örömöt ad és reményt, hogy nem hiábavaló a mi munkánk, amit végzünk.

Végül az erőkifejtés intenzitásáról - még egy szó elemzése, mégpedig a tusakodásé: 

tusakodás - ἀγωνίζομαι  (agónidzomai)
1) versenyez, küzd, harcol
2) küzd, igyekszik, törekedik

Ilyen erőkifejtéseket kellene tennünk, mikor egy cél lebeg a szemünk előtt.
Ehhez kell aztán az elkötelezettség...