Mindegyik evangélium leírja az alabástrom szelencés történetet.
Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte. Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!” Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen nagyon jót tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek , de én nem leszek mindig veletek. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
Máté evangéliuma 26:6-13 EFO
Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom korsócskában, tiszta nárdusolajból készült nagyon értékes illatszert hozott magával. A korsócskát összetörve, az illatszert Jézus fejére öntötte. Néhányan felháborodtak ezen, és ezt mondták egymásnak: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? El lehetett volna adni több, mint háromszáz ezüstpénzért, a pénzt pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra. De Jézus ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek, rajtuk bármikor segíthettek. De én nem leszek mindig veletek. Ez az asszony megtette, amit csak tehetett. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, előkészítette testemet a temetésre. Igazán mondom nektek: amikor majd az egész világon mindenhol hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják, amit ez az asszony értem tett, és emlékezni fognak rá.”
Márk evangéliuma 14:3-9 EFO
Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. Volt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában vacsorázik, ő is oda ment, és nagyon értékes illatszert hozott egy alabástrom korsócskában. Sírva megállt Jézus mögött. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, végül ráöntötte a drága illatszert. A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!” Jézus ekkor megszólította a házigazdát: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!” „Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon. Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Az egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. Mivel egyikük sem tudta visszafizetni, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?” Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.” Mire Jézus azt mondta: „Igazad van!” Majd az asszonyra mutatva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. Mondom neked, ennek az asszonynak sok bűnét megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret! Akinek viszont kevés bűnét bocsátották meg, abban a szeretet is kevesebb.” Ezután az asszonyhoz fordult: „A bűneid meg vannak bocsátva!” Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Ki lehet ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
Lukács evangéliuma 7:36-49 EFO
Hat nappal a pászka ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel. Lázár is ott ült az asztalnál Jézussal együtt. Vacsora közben Mária nárdusolajból készült igen drága illatszert hozott elő. Az egészet ráöntötte Jézus lábára, majd a hajával törölte meg. Az illatszer illata az egész házat betöltötte. Akkor megszólalt az egyik tanítvány, Iskáriótes Júdás, aki el akarta árulni Jézust: „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstért! A pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” De ezt nem azért mondta, mintha a szegények érdekelték volna, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdás kezelte a csoport közös pénzét, és gyakran lopkodott belőle. Jézus így válaszolt: „Hagyd békén Máriát! Hiszen ezt az illatszert a temetésemre tartogatta! Szegények mindig lesznek a közeletekben, de én nem leszek mindig veletek.”
János evangéliuma 12:1-8 EFO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése