Róm 4:5 Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul....Ez a vers nem először jutott eszembe a közelmúltban és "sajnos" , ami miatt beugrott, azt nem is jelenti. Nekem ugyanis jólesett volna, ha arról szólna, miszerint Isten helyreteszi az istentelent. Azt, aki gonosz volt velem, vagy a szerettemmel. Azt, aki átvert engem, aki szívózik velem, keresztbetesz nekem, illetve szórakozik azokkal, akiket szeretek.
De nem jelent ilyet...
Tulajdonképpen talán nem is "sajnos" , mert, ha így lenne, Isten nem lenne olyan, amilyen, vagyis rendkívül megbocsátó, elengedő, igazságos, szerető, végtelenül jó. Akkor én magam lennék a helyében, és jaj lenne annak, aki velem rossz. És itt már le is lepleződött az én bosszúálló természetem.
Itt kifejtettem, hogy mit jelent a fenti igevers a fenti szóval. Mikor erre rájöttem, nem esett ily rosszul, mint most, úgyhogy nincs mese, térdre fel!... akarom mondani le! Ugyanis a zúgolódás nem használ semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése