2011. szeptember 22., csütörtök

Kalandozások Masszánál és Meribánál

Hétköznapi eset - elkedvetlenedni. Mondjuk annyira frusztrált leszel a munkahelyi nehézségek miatt, hogy azt mondod: Holnap be se megyek! Dühös vagy, csalódott, szomorú és kedvetlen, nem túl szívderítő állapot.
Üdvözöllek Masszában! Csak hogy tudd egy utazáson veszel részt, ellátogattál arra a helyre, ahol a Mózes vezette Izraeliták oly sokat jártak.
Na de hol is van Massza? Tulajdonképpen bárhol lehet, ahová te viszed. Massza lehet a Kánaán is, csak nézőpont kérdése.
A szó jelentése: kísértés.
Jézus így tanította: 
Máté 6:13 És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! 
Szeretett családom végighallgatta az órákig tartó puffogásom, frusztrált állapotom bizonygatásáról, aztán lefeküdtem aludni. Eddig a gondok. Reggel időben felkeltem, hogy akkor kávézok, olvasok, imádkozok. Mondtam előre az Úrnak - mintha magától nem tudná - nem lesz könnyű ma hozzám szólnia, nehezen hiszem, hogy meghallom, de szükségem van rá.
Hát tudott. Ha most megkérdeznéd hol volt az áttörés nem tudnám.
Végigvettem egy-két hangsúlyosabb igét, ami mostanában foglalkoztatott:
Zsolt 144:1 Dávidé.; Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2Móz 17:7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának (jelentése: kísértés) és Méribának (jelentése: zúgolódás), Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Jel 3:18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
És egy újat is hozzácsapok: 2Kor 1:3-4 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esettet azzal a vígasztalással, amellyel Isten vígasztal minket.
Akkor már jött is a vigasztalás, megigazítás. Láttam nem a saját, hanem az Ő szemével azokat, akikre rá sem tudtam nézni. Tudtam szeretettel és vidáman közéjük menni. Tudtam a másfél hónapja félig leszakadt függönyt felrakni. Eddig vártam, hátha valaki észreveszi. Persze mindenki látta, de találgattuk, hogy a takarítónak, avagy a karbantartóknak a dolga-e ez? Meglocsoltam a virágainkat, kávét főztem. Nem volt benne képmutatás, mert Isten tette mindezt, csak használt engem.
Azért lássuk be, magamtól ez se ment volna!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése