Tarsolyom

Szeretem a pénteket. Csak úgy. Nem részletezem.

A János 8-at is szeretem. Ezt részletezem. (Tegnap reggel Victoria Osteen javaslatára olvastam):

Jézus felment az Olajfák hegyére, de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.
Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”
„Senki, Uram” — felelte az asszony.
Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”

Egy pár gondolat megfogott ebben a történetben:

• Ki lesz az első, aki követ dob erre az asszonyra? Aki bűntelen. Jézus ezt ott rábízta mindegyikükre: Nézz magadba, és ha nem találtál semmi kivetnivalót, dobd el azt a követ, hadd szóljon! És nem akadt senki. Ők, akik mindent tudnak, mindenben jól jártak el, a törvénytudók és farizeusok, tanítók...
• Az az asszony ott és akkor szembesült Isten kegyelmével. Túlélte a túlélhetetlent. Meddig tartott a hálája? Mennyire tudta betartani azt az utasítást, hogy menj, és többet ne tedd meg?
• Aztán Jézus, és a ki nem mondott kérdésekre adott válaszai. Ugyanezt csinálta itt és itt.
• Ez az asszony olyasmit élt át, amit kevesen rajta kívül, és bizony hasonlót senki sem szeretne átélni, de ez az élménye meghatározta az életét a továbbiakban. Olyasmit tanult, ami alázat rá, hálára és Isten iránt szeretetre késztette. 
• Valami hasonló történt Simon farizeus házában, és figyeljük meg a találékonyságot! Víz nem lévén, könnyével mosta, kendő nem lévén, hajával törölte.... (A gondolatért köszönet Lonának)

Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában látják vendégül, ő is odament, és hozott magával egy alabástrom korsócskát, amely értékes illatszerrel volt töltve. Az asszony sírva megállt Jézus mögött, a lábánál. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, azután ráöntötte a drága illatszert. A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”

Jézus ekkor így válaszolt a házigazda ki nem mondott gondolataira: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”

„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.

Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. Mivel egyik sem tudta megadni, a hitelező mindkettőjüknek nagylelkűen elengedte az adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”

Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”

„Igazad van!” — mondta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.”

Ezután az asszonyhoz fordult: „Meg vannak bocsátva a bűneid!”

Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?”

Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged, menj békességgel!”

• Ki-ki engedje szabadon a fantáziáját és képzelje oda magát a történetbe! 
• Tartozni Istennek. Kicsivel, vagy sokkal? Egy ház árával? Egy élet munkájával? Vagy csak egy heti fizummal? (Nem feltétlenül anyagi dolgokról beszélek!) Ezért szeret jobban valaki. Hálám jeléül teljes szívemből vajon vajon mit áldozok fel? Vannak ötleteim. 
• Ismét láthatjuk az önhitt és az alázatos hozzáállást. Vajon mindig abban a szerepben voltak és maradtak, vagy az életük során néha átcsusszantak a másikéba?

Ez is érdekelhet