Én kérem szépen olyan vagyok néha, mint nyuszika abban a viccben, mikor kölcsön akar kérni a medvétől valamit, aztán szépen beleéli magát, hogy a medve egy szemétláda, aki tutira nem adja oda azt az izét, bármi legyen is az. Mindeközben maci erről semmit sem tud, már csak nyuszika (re)akciójával szembesül, midőn megnyitja neki az ajtót: Rohadj meg medve! Különben is, edd meg a létrádat!
Szóval fel tudom magam húzni.
Hogy jutott ez most eszembe?
Erről is: Napi remény blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése