Néhány napja történt valami, ami meglepett. Egy ideje szemet szúrtak egy ismerősöm facebook kiírásai: egy jó ügy érdekében átkozódott és szitkozódott. (dögöljön meg, rohadjon meg, stb.) Én privát üzenetben szóvá tettem, hogy többek közt teológus hallgatói mivoltja miatt sem helyes ilyeneket közzétennie, nem beszélve arról, hogy Jézus ezekért az emberekért az életét adta.
Azt mondta, hogy nem kell ismerősnek lennünk, ha zavar, és egy laza mozdulattal letiltott.
Kreatív megoldás, megértem.
Nyilván nem kell nekem mindenkivel barátkoznom.
Nem biztos, hogy jól tettem, de így találtam helyesnek. Azt a részét nagyon sajnálom, hogy ha nincs kapcsolatom valakivel, nem is tudok olyanokról beszélni neki, mint
- Isten irgalma,
- Jézus szeretete,
- Olyan megoldások, hogy imádkozni,
- Isten "B" tervei
Azért azon elgondolkodtam, hogy Jézus és a vele való kapcsolatunk nem felszínes-, hanem szívbeli változásokat okoz. Nem is gyönyörködne mondjuk egy álságos és képmutató változásban. Hamar leleplezne, ami azt illeti. (mondjuk az illető továbbra is teszi ugyanezeket, csak én nem látom) Nem ez a cél!
Mégis mit vár el egy hasonló szituációban. Ő mit csinálna?
Még gondolkodom ezen és imádkozom...
Addig is emlékekből merítve:
Az ember, mint Isten gondolata
A bölcsességről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése