Megváltva

Micsoda távlatok...

 Mennyire szokatlan szó ez. Talán sokan nem is tudják mit jelent ez.
Rabszolgákat, rabokat vásároltak ki a szolgálatukból, vagy fogságukból, azt hívták így.
A görög megfelelője:  λυτρόω (lütroó) 1) mediális alak: kifizeti a váltságdíjat, kivált; 2) passzív alak: kiváltják, kiváltásra kerül
Miért is beszélek most erről?
 Előző napi bejegyzésemben írtam valakiről, aki sem magáról nem tudja elmondani ezt, sem másokról, hogy lehetőséget kaptak Jézusban. Kifizették értük a váltságdíjat, mint értem is.
Én tudok erről. Nem mindig kezelem helyén ezt a tényt, de tudok róla, és szeretném megosztani azokkal, akiket érdekelhet.
Jakab levelét olvastam ma reggel és ahogy Zsozsó mondta a minap, nagyon gyakorlatias. Nincs mellébeszéd.
A két Ige, amit ráírtam a képre, megérintett és elgondolkoztatott.
Sokan irigyelnek engem bizonyos tulajdonságaimért, másik (negatív) tulajdonságaimat pedig nem nagyon ismerik. Nem tudják mi mindennel küszködök, pedig van néhány igencsak rossz szokásom. Biztos sok olyasmi is van, amiről fogalmam sincs, ezért kell - ahogy Judit barátnőm szokta mondani, - a vonalra állnom. A vonal az a jó kiindulási pont.
Ezt más néven alázatnak, vagy istenfélelemnek is hívják.
Ez fogott el ma, és ahhoz, hogy a jó "vonalra álljak", szükségem is volt erre az alázatra.

Óva intés, avagy "tartsd magadon a szemed!"
Kupi van, avagy mi a helyzet a lelkünk háza táján?