Majális

Múlt vasárnap Győző bácsi megkért a Bárka Majális szervezésére. Igen, valóságos módon lebegett a fejem fölött, az imalistámon is szereplő rendezvény, de mindig amúgy Pató Pál urasan elhessegettem - 'ej, ráérünk arra még - felkiáltással.
Tavaly Szamóca elkezdte ugyan a szervezést, de egy kis fennakadás történt, ugyanis a réges-régen várt, sokszorosan imákba foglalt kéréseinkre válasz érkezett, mégpedig teljesen spontán megfogant baba formájában. Hallelujah!!!
Tehát akkor a kérésükre átvettem Tőle a szervezést és bármennyire is alkalmatlannak éreztem magam, az esemény létrejött, rendben lezajlott, sok ember munkája egy napon összeállt kerek egésszé. Összességében jól sikerült. 
Szóval bármennyire utáltam a gondolatot és  a lelkesedés szikrája sem volt bennem, ma megkértem Istent mondjon egy-két okot nekem arra, hogy miért törjem magam.
Mondott.
Több dolgot is.

• (Józsué 3,5 EFO) Józsué ezt parancsolta a népnek: „Még ma szenteljétek meg magatokat, mert holnap az Örökkévaló csodákat tesz közöttünk!”

Ma is kész csodákat tenni közöttünk!

• A csoda az volt, hogy míg a papok - akik a frigyládát vitték -, beletették a lábukat a Jordánba, a víz folyása gyakorlatilag megállt és falként tornyosult mellettük (szerintem kb. 25 km hosszan), míg az alsó rész belefolyt a Sós-tengerbe. (kb. 15 km hosszan) A 15. versben pedig még azt is hozzáteszi, hogy a Jordán éppen áradt abban az időben.

Fontos, hogy valakinek vinnie kellett a frigyládát. Biztosan nem volt az annyira könnyű feladat.

• Miután az egész nép átkelt, választottak 12 embert, aki 12 követ felvitt a Jordán közepéből (arról a helyről, ahol bátorsággal állanak a papok lábai...), hogy emlékoszlopot állítson Gilgálban. További 12 kőből még egy emlékoszlopot állítottak a Jordán közepén. A Józs 4:9 szerint ott is vannak mind e mai napig.

Emlékezni kell a csodákra, amiket Isten tett az életünkben. Azért, hogy:

• Józsué 4, 21-24 „Amikor majd gyermekeitek megkérdezik az apjukat, hogy miért vannak itt ezek a kövek, mondjátok el nekik, hogy Izrael népe itt kelt át a Jordán kiszáradt medrén! Istenünk, az Örökkévaló kiszárította értünk a Jordán vizét, amíg mi keresztüljöttünk a folyó medrén. Ugyanúgy csodát tett értünk, mint a Vörös-tengernél, amelyet ehhez hasonlóan szárított ki, hogy átkelhessünk rajta. Azért tette ezt, hogy a föld minden nemzete megtudja, milyen hatalmas az Örökkévaló, és hogy ti mindvégig tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót.”

Ma is szükség van arra, hogy Emlékezzünk és hirdessük Isten dicsőségét, mert Isten szíve fáj az emberekért.   Egyáltalán nem szereti nézni mi megy ebben a világban. Így látja most is az embereket:

• Római levél 3, 11-18 „Nincs bűntelen ember, egy sem, nincs senki, aki megértené, nincs, aki keresné Istent. Mindannyian elfordultak Istentől, és megromlottak, nincs aki jót tenne, egy sem!” „Torkuk nyitott sír, nyelvük megtévesztő hazugságot szól.” „Kígyóméreg van ajkukon.” „Szájuk átkozódással és keserűséggel van tele.” „Sietnek, hogy gyilkolhassanak. Amerre csak mennek, pusztulást és nyomorúságot okoznak. A békesség útját nem ismerik.” „Nincs bennük sem istenfélelem, sem Isten iránti tisztelet.”

És hogy ne ilyen szomorkásan fejezzem be, szükséges szólnom Jézusról - ennek a bolond világnak a megmentőjéről. Nem tudom hogyan lehet Őt közelebb vinni az emberekhez, de muszáj szólnunk róla az embereknek. 

Lukács 4, 18: „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam, mivel felkent engem, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig szemük megnyílását, hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat, és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.”

Szegények vannak, foglyok vannak, vakok vannak, szenvedők vannak, elnyomottak vannak.  Jézus él, és ezek beteljesedtek.

Hajrá!

Itt is erről írtam.