Vasárnapi sulis - avagy Jézus (be)fogadása

 Reggel a Kolossé 1-et olvastam, talán ebből indult ki az egész láncolat, de a többi részlete már hajmosás közben ért utol, mikor félszemmel időnként a listámra sandítva imádkoztam a gyerekekkel való kapcsolatunkért.
Végül igazán klassz kis eszmefuttatás alakult ki. :) Csak szerényen...!
 Szóval azt mondja 28. versben Jézusról, hogy:

Kol 1:28  Akit mi prédikálunk, intve minden embert, és tanítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állítsunk elő a Krisztus Jézusban;

Az intés szónál kissé leragadtam, mert nekem nagyon negatívnak tűnik, de mit is jelent ez valójában?

intés: νουθετέω  (nútheteó)

1) eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet;
2) int, megdorgál, fedd, rendreutasít;
3) megnyugtat

3-ból kettő pozitív. Jó arány. Bírom. :)
Szóval ahogy így sandítgattam az imalistára, elolvastam azt az igét, amit melléírtam, hogy:

Máté 18:5  És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

 De mit jelent befogadni? - δέχομαι  (dekhomai)1) elfogad, átvesz, kap
2) befogad, szívesen lát; magára vállal
3) elfogad, tudomásul vesz, helyesel
4) felfog, megért

...Hát ez nagy dolog. Főleg, hogy mikor  egyik-másik gyerek kihúzza a gyufát nálam, valahogy nehezen veszem be, hogy Jézust magát fogadom el a csintalan lurkók személyében. Pláne, hogy nem csak azon a kb. egy-másfél órán keresztül foglalnak le, amikor velük vagyok, hanem az erre való felkészülés is sokáig tart.
Ugyanez vonatkozik a kamasz gyerekekre is, akik néha a sajátjaim, néha máséi.
(...)
 Szóval  többször is beszél arról az Ige, hogy a gyerekeinknek igenis beszélni kell Isten csodáiról. A Vele kapcsolatos kérdéseikre olyan válaszokat kell adnunk, amikből megtanulják ki az ÉLŐ ISTEN, aki megállította a Jordán folyását árvíz idején.
Summa summarum arra gondoltam, hogy a többi tanítónak is szólnom kellene ezekről a válaszaimról, azért, hogy - ha elfáradtak volna, mint én néha szoktam - újból lelkesen fogjanak munkához. Hiszen cseppet sem mindegy hogy gondolkodunk erről a dologról.
Visszatérve az ,,intésre", én most a görög fordítás 1-es és 3-as pontja szerint gondoltam azt.
Egyáltalán nem úgy, hogy vádlás szikrája lenne a szívemben, hanem úgy, ahogyan engem fellelkesített és célt tűzött ki a szemem elé.
Hátha valakinek hasznára lesz és új köntösbe bújtatja ezt a hálátlannak tűnő tevékenységet.
Örömöt ad és reményt, hogy nem hiábavaló a mi munkánk, amit végzünk.

Végül az erőkifejtés intenzitásáról - még egy szó elemzése, mégpedig a tusakodásé: 

tusakodás - ἀγωνίζομαι  (agónidzomai)
1) versenyez, küzd, harcol
2) küzd, igyekszik, törekedik

Ilyen erőkifejtéseket kellene tennünk, mikor egy cél lebeg a szemünk előtt.
Ehhez kell aztán az elkötelezettség...

Amúgy őszintén

Tegnap bizony fennakadtam valamin, amin nem kellene és úgy is maradtam.
A jó hír az az, hogy az életkedvem nem ment el teljesen, de nem értettem. Ha valaki érezte már, hogy az igazságérzete forrong, az tudja miről beszélek.
Tudom, hogy Isten annyira jót tervezett az életünk felől, hogy csak na, de el kell tudni venni.
Úgyhogy küzdök - leginkább magammal.
Előadtam a férjemnek, aszongya nincs igazam. - Dühítő!
Előadtam a lányomnak, még össze is vesztünk. - Idegesítő!
Előadtam Istennek, azt mondta: Békesség neked! - majd elvette a dühömet.
:)
Aztán jó volt ismét beleolvasni a hasonló helyzeteimről szóló írásaimba.
Igazam van, haragszom!
Az Atya szíve
Kegyelem dugulás...
Hol a lámpa?
Nem vagy bedugva

Kincsem

Második napja olvasom a Királyok könyvének 18, és 19. részét, és nagyon tetszik.
Nem először nyűgöz le Ezékiás jelleme és az, ahogyan irányítja az országot, valamint az ellentét a másik királlyal: Hóseással - Aki akkoriban Izrael királya volt.
Eleve érdekes ahogyan fontosnak látja a történet írója, hogy folyamatosan összehasonlítsa a két terület vezetőjét és a jellemüket, meg a viselkedésük következményeit.
Egy-két sort aláhúztam, ezeket idemásolom, a többit aki akarja elolvashatja:

18: 5 Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. 6 Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.  7 Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt.

...18: 11 Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban. 12 Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.

Még több minden volt, amin eltűnődtem, de hogy valami újabb gondolatom is legyen az jutott eszembe, hogy Ezékiás mindenét feladta és kitartott. Ahogy én is ,,mindenemet eladtam", mikor egy olyan kincsre bukkantam, ami ugyan sokak szeme előtt rejtve volt, de én rátaláltam.
Nagyon örülök neki.
Feladtam a saját elképzeléseimet (sok)mindennel kapcsolatban és új gondolkodást kaptam.
Mások szerint talán értéktelen, de nekem nagyon becses.

Hóseás számára nem tudom mennyire lehetett fontos a szövetség, amit sok évvel azelőtt kötött Isten a népével. Talán még inkább fel kellett volna adnia a saját elképzeléseit és a népe nem került volna fogságba....

Máté 13, 44 „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.
45 Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. 46 Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”

Kicsoda az az Isten?

Nem először rendít meg a Dániel könyvében leírt történet - több oldalról is.
Pl. mikor a múltkor valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy erősen megkötözve dobták a fiúkat a tűzbe, de a saját lábukon jöttek ki...
Itt írtam már erről.
Ma más kérdés ütötte meg a fülem, mégpedig ennek a furcsa királynak a kérdése, aki a három fiúnak szegezte a kérdést, hogy:

,,Szeretném én azt látni, ki az az isten, aki meg tud menteni titeket a kezemből!”

És tényleg. Ki Ő?
Tegnap Bálinttal beszélgettem és elmondott egy történetet, mikor migrénből gyógyult meg. Hárman  imádkoztak érte, körülállták és ő érezte, hogy valaki nagyon határozottan a fejére tette a kezét és nyomta őt lefelé. Mindenféle módon helyezkedett, hogy ellentartson az őt lenyomó kéznek, de csak nehezen ment. Később, mikor a többieket megkérdezte erről, hogy ki volt, ők elmondták, hogy egyikük sem.
Viszont a migréntől néhány órán belül megszabadult és az soha többet nem kínozta...
És elgondolkodom ki volt az a halk, szelíd hang, aki - számomra hallhatóan - szólt egyszer helyettem, mikor megtört voltam és szomorú:

Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

És akkor még nem is tudtam, hogy ezek a szavak le vannak írva a Bibliában, a Mikeás könyve 7. rész, 8. versében...
Itt írtam róla, hogy még milyen módokon talált rám és volt velem nehéz pillanatokban.

Egy biztos, hogy az a bálvány nem tette, akinek sok ember behódolt és hajlongott előtte.
Talán Ő, aki virágvasárnap szamárháton ment be a városba. - Jézus
Vagy Akiről beszélt, hogy nem hagy minket egyedül, ha Ő elmegy az Atyához. - A Szent Szellem
De egy biztos, hogy ezek ketten semmi olyat nem tesznek, ami az Atyának ne lenne kedvére.

Virágvasárnap és Hosanna

Kb. 3 éve ért el a gondolat, és azóta is elszorul a szívem tőle, hogy mekkora dolog Jézus bevonulása Jeruzsálembe és hogy milyen csodálatos Őt úgy köszönteni, hogy a felsőruhámat a földre terítem előtte.
Ezzel elismerem, hogy Jézus király az életemben.
Előtte is volt némi fogalmam arról milyen fontos is Ő, meg hogy jó lenne királyként köszönteni, de akkor az valami falat tört át az életemben és én nagyon boldog voltam tőle...
Meglep, mikor egy napon belül kétszer ér el valaminek a jelentősége a Bibliában. Látszólag szinte egymástól teljesen elkülönülő mondatok és történetek kerek egésszé állnak össze.
Mi ez, ha nem csoda?
Olvasod a virágvasárnap történetét mondjuk reggel hétkor, - megráz  ahogy kell, - aztán kicsit később egy ószövetségi történetből hallod hogy is történt akkoriban a királlyá avatás szertartása:

2Királyok 9:13  Akkor nagy sietséggel ki-ki mind vette az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfújatták a harsonákat, és kikiáltották: Jéhu uralkodik!

Hát ha király, akkor az van, amit mond.

Aggódásaim

Ami az előzőből kimaradt...

Reggel kedvem támadt megsütni a kuglófot, amit Kati ajánlott vasárnap a Facebookon.

Annyira guszta volt, hogy nem tudtam ellenállni neki. Igaz ugyan, hogy ez inkább kalács, mint kuglóf, de asszem az élvezeti értékén ez mit sem ront.
Az előkészületek kissé vacakolósak, de közben az agyam járhat, nem?
Járt is. Eszembe jutott, hogy míg a kel a tészta, el kellene olvasni azt a menyegzőre hívogatós részt a Bibliából. (katt ide, és a megfelelő részt tudod olvasni egyszerű fordításban) Talán azért jutott eszembe, mert előre tudom, hogy a majálisra meghívott emberek jó része nem fog tudni eljönni. De az én gondolataimban ez a rendezvény nem csupán majális, hanem egyenesen ,,A" menyegző.
Hiszen a célunk nem az, hogy az időt megfelelően múlassuk, hanem meghívás Isten királyságába.
Tehát ha így tekintjük, kissé átértékelendő egy-két fogalom. Pl:

• Máté 22,3-ban rabszolgákról beszél: δου̑λος  (dúlosz) - rabszolga (urának tulajdona, nem szabad ember. Jogi státusától eltekintve magas tisztséget tölthetett be)
• A szolgák hívogassák be az embereket! Lesz, hogy a meghívottak nem akarnak majd eljönni, de Isten küld másokat hozzájuk. 
• A lakodalom előkészületei is fontosak! Lehet, hogy az előkészítésben kapunk munkát, de jeles részei leszünk a folyamatnak, ami a menyegző létrejöttét segíti. (hizlalt tulkok levágása, stb.)

Aztán mikor kicsit leültem, hogy a mai Chambers részt elolvassam, megint meglepődtem. Mer' mit ad Isten? Szintén a menyegzős részhez vezetett, csak most a Lukács evangéliumán keresztül.

Példázat a nagy vendégségről
15 Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”
16 Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. 17 Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!« 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
19 A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
20 Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!« 21 A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!«
22 Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.« 23 Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel! 24 Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”
Ki lehet Jézus tanítványa?
25 Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: 26 „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! 27 Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!

De két gondolatot hozzátett az előbbiekhez.

• Az egyik, hogy nyomatékosabban kell hívni a vendégeket, lásd 23. versben sürgesd, görögben ἀναγκάζω  (anankadzó) 1) sürget, nyomatékosan felszólít, érveléssel meggyőz 2) kényszerít, erőszakot alkalmaz

• A másik pedig, hogy a 26. versben megint a prioritásról beszélt éspedig a családdal szemben.