Keresés ebben a blogban
2013. december 31., kedd
2013. december 27., péntek
Hol dől el a csata?
Ma is tarolt Oswald Chambers.
Hogy hogyan lehet ennyire friss, aki közel 100 éve elköltözött? (lásd Wikipédia) Talán azért, mert a földön töltött éveit tényleg Krisztusban gyökerezve élte meg.
Sokat nem tehetek hozzá, de annyit mondanék, hogy birtokunkba venni mindazt amit Isten készít - kb. erről szól. És ha más lenne a szívünk kérése, az is megváltozhat ebben a kapcsolatban:
Zsolt.37,4 Gyönyörködj az Örökkévalóban, akkor megadja szíved kéréseit!
Fil 2,13 Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
HOL DŐL EL A CSATA?
"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
2013. december 25., szerda
Birtokos esetben gyümölcsözön
Olvastam a Lukács evangéliumában,
hogy mennyire fontos az, hogy milyen szívvel hallgatjuk Jézust.
Mikor a jó földbe vetett magról azt mondja, hogy
Lukács 8:15 Ami a hasznos földben van, olyanokat jelez, akik miután nemes és jó szívvel meghallgatták az Igét, azt birtokukba veszik és állhatatossággal gyümölcsöt teremnek....18 azért vigyázzatok rá, hogy hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adni fognak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije lenni látszik.
Magyarul: nem elég, ha jó a szíved, nem elég ha hallod az Igét, birtokba is kell venni azt.
birtokukba veszik: κατέχω (katekhó)
1) erősen tart, megtart, birtokol; magánál tart; fogva tart
2) feltart, tartóztat, visszatart; akadályoz
3) birtokba vesz, elfoglal
4) tart vmerre
Ez is érdekelhet
Meg ez is
Mikor a jó földbe vetett magról azt mondja, hogy
Lukács 8:15 Ami a hasznos földben van, olyanokat jelez, akik miután nemes és jó szívvel meghallgatták az Igét, azt birtokukba veszik és állhatatossággal gyümölcsöt teremnek....18 azért vigyázzatok rá, hogy hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adni fognak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije lenni látszik.
Magyarul: nem elég, ha jó a szíved, nem elég ha hallod az Igét, birtokba is kell venni azt.
birtokukba veszik: κατέχω (katekhó)
1) erősen tart, megtart, birtokol; magánál tart; fogva tart
2) feltart, tartóztat, visszatart; akadályoz
3) birtokba vesz, elfoglal
4) tart vmerre
Ez is érdekelhet
Meg ez is
2013. december 23., hétfő
Azért élek, Uram...
Egy barátom múltkor megkérdezte tőlem, hogy vajon miért él? Mi lehet a küldetése, életcélja, elhívása?
Nem tudtam rá válaszolni, csak pedzegettem az Isten királyágának építését, de hogy hogyan...?
Ebben a dalban szépen össze van foglalva.
Aztán ma egy szó ragadta meg a figyelmemet: ,,tanítás", mégpedig a Kolossé 1-et olvasva:
Hát Pálnak aztán voltak céljai, meg eszközei bőségesen.
Mi ugyan várjuk a sült galambot, hogy ,,...jöjjön el a Te országod", de Pál küzdött érte.
Mindehhez nem a saját erejét, hanem Jézusét használva: ἐνέργεια (energeia)
- működés, cselekvés, munka, megvalósulás, beavatkozás
Nem tudtam rá válaszolni, csak pedzegettem az Isten királyágának építését, de hogy hogyan...?
Ebben a dalban szépen össze van foglalva.
Aztán ma egy szó ragadta meg a figyelmemet: ,,tanítás", mégpedig a Kolossé 1-et olvasva:
28 Mi Krisztust hirdetjük mindenkinek. Mindenféle bölcsességgel tanítunk, biztatunk és figyelmeztetünk mindenkit, hogy úgy állítsuk őket Isten elé, mint akik már elérték Krisztusban a teljességet. 29 Ez a célja minden erőfeszítésemnek, ezért küzdök Krisztus erejével, amely hatalmasan működik bennem.
hirdetjük: καταγγέλλω (katangelló) - hirdet, kihirdet, bejelent
tanítunk: διδάσκω (didaszkó) - tanít, oktat, felvilágosít
biztatunk és figyelmeztetünk: νουθετέω (nútheteó)
1) eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet
2) int, megdorgál, fedd, rendreutasít
3) megnyugtat
Mi ugyan várjuk a sült galambot, hogy ,,...jöjjön el a Te országod", de Pál küzdött érte.
Mindehhez nem a saját erejét, hanem Jézusét használva: ἐνέργεια (energeia)
- működés, cselekvés, munka, megvalósulás, beavatkozás
2013. december 22., vasárnap
Felszólítom magamat???
Nem mindig magától értetődő, hogy lángoló várakozás, vagy éppen istenfélelem jellemezze a kapcsolatomat az Örökkévalóval. Oké, tudom, hogy van és ott van, de mi történik, ha éppen nincs semmi (különösebb) bajom, ami miatt sürgető szükségben lennék, hogy hozzá forduljak? ...gondolkoztam el ma reggel.
Észleltem magamon ugyanis, hogy nincs bennem az a jó értelemben vett alázat. Mondjuk ha az lenne a munkám, hogy minden reggel (csak) a polgármesterrel kellene találkoznom, hogyan tisztelném meg? Jómúltkor ugyanis volt szerencsém látni, ahogyan egy rendezvényen fogadták a háttérmunkások, szervezők - a team a ,,Polgit". Volt ott sürgés-forgás, tízen ugrálták körül - köztünk szólva enyhe túlzásnak tűnt a dolog.
Ehelyett én
Eszembe jutott, hogy nem újkeletű dolog ez, mert a zsoltárokban is olvasunk olyat, hogy ,,dicsérd én lelkem az Urat!", máshol pedig, hogy ,,megalázza magát".
Érdekes megközelítés.
Próbálok magamról úgy gondolkodni, mint akivel még nincs kész az Örökkévaló. Mint bűnös vámszedő, aki bármikor visszacsúszhat a lejtőn.
Észleltem magamon ugyanis, hogy nincs bennem az a jó értelemben vett alázat. Mondjuk ha az lenne a munkám, hogy minden reggel (csak) a polgármesterrel kellene találkoznom, hogyan tisztelném meg? Jómúltkor ugyanis volt szerencsém látni, ahogyan egy rendezvényen fogadták a háttérmunkások, szervezők - a team a ,,Polgit". Volt ott sürgés-forgás, tízen ugrálták körül - köztünk szólva enyhe túlzásnak tűnt a dolog.
Ehelyett én
- a világmindenség teremtőjével, az Atyával,
- a megmentőnkkel Jézussal és
- segítőnkkel a Szentszellemmel
Eszembe jutott, hogy nem újkeletű dolog ez, mert a zsoltárokban is olvasunk olyat, hogy ,,dicsérd én lelkem az Urat!", máshol pedig, hogy ,,megalázza magát".
Érdekes megközelítés.
2Krón 7:14 És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
Máté 18:4 Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
Máté 23:12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Luk 14:11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Luk 18:14 Mondom néktek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.Tehát akkor mi a megoldás?
Próbálok magamról úgy gondolkodni, mint akivel még nincs kész az Örökkévaló. Mint bűnös vámszedő, aki bármikor visszacsúszhat a lejtőn.
2013. december 20., péntek
Oswald Chambers
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből
A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.
2013. december 19., csütörtök
Vámszedők ma
Irigylem Jézus mentalitását, ahogyan azokhoz az emberekhez viszonyult, akik abban a korban - bizonyos dolgok miatt bűnösnek számítottak.
Ott volt pl. Lévi, vagyis Máté, aki egy vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Itt olvashatsz róla: Wikipédia
Másodszor pedig ott volt Zákeus, a kis termetű fővámszedő, aki szintén vendégül láthatta Jézust és ez a csekély bizalom, amit Jézus neki szavazott arra késztette a mások által ,,hivatásos bűnöző"-nek titulált embert, hogy a vagyonát megossza a szegényekkel.
Mi is hasonlóképpen, mert Máté / Lévi írta az egyik evangéliumot az Újszövetségben.
Uram segíts, hogy ilyen szeretettel viseltessek a korunk Mátéihoz, Zákeusaihoz!
Ott volt pl. Lévi, vagyis Máté, aki egy vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Itt olvashatsz róla: Wikipédia
Másodszor pedig ott volt Zákeus, a kis termetű fővámszedő, aki szintén vendégül láthatta Jézust és ez a csekély bizalom, amit Jézus neki szavazott arra késztette a mások által ,,hivatásos bűnöző"-nek titulált embert, hogy a vagyonát megossza a szegényekkel.
Luk 19:8 Zákeus pedig előállva, mondta az Úrnak: Uram, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással (pereskedéssel, zsarolással, feljelentéssel) elvettem, négyszer annyit adok helyébe.Azon gondolkodtam, ha Jézus nem szavazott volna bizalmat ezeknek az embereknek, mennyi mindentől lettek volna megfosztva - lásd üdvösség.
Mi is hasonlóképpen, mert Máté / Lévi írta az egyik evangéliumot az Újszövetségben.
Uram segíts, hogy ilyen szeretettel viseltessek a korunk Mátéihoz, Zákeusaihoz!
Luk 19:10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Megtalálni magunkat
Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...





