Szomorúságot csak két dolog felett éreztem:
- a második világháborúban elhurcolt nagyapáink Oroszországban való fogságáról volt szó. (Ezzel párhuzamosan a nácizmus terjedéséről Magyarországon - valóságosan, rokoni elbeszélések alapján)
- + egy számomra ismeretlen gyermek rákbetegsége kapcsán.
Aztán azon gondolkodtam, vajon ily távoli történések miért szomorítanak el ennyire mélyen? Arra jutottam, hogy az Ördög munkája, mely valóságosan elcsüggeszt. Pénzt, energiát, stb-t nem kímélve latba vet mindent, hogy Isten teremtéseit porig alázza, megbetegítse, kinyírja.
Hát ezért sírok.
Meg pár válasz itt is megtalálható:
Jóel 2:17 A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtuk a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük?És még pár írás, mind hasonló témakörben, hátha érdekel, mazsolázz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése