Búzamag

 Napok óta még mindig a János 12 beli búzamag foglalkoztat. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha bekeményítene? Mármint a mag... Mondjuk azt mondaná, hogy nem vagyok hajlandó, vagy éppen képes erre.
Nyilván egy darabig meg tud maradni csinos gabonaformájánál, de meddig?
Itt különben is azt írja, hogy magányos marad:

egymaga:  μόνος  (monosz)
1) egyetlen, egyedüli
2) magányos

Szomorú lettem ettől a gondolattól.
Nem akarok magányos lenni.

Továbbpörgetve a témát és átültetve a mostani helyzetemre, megint összegyűlt körülöttem egy csomó kérdés. Mind egy-egy picike dolog, ami miatt kicsit boldogtalan vagyok és ez mind belőlem fakad.
Nem mondhatom, hogy más miatt van, egyedül én vagyok benne a ludas. Persze hogy voltak próbálkozásaim, hogy változzak, de csekély sikerrel.
Úgyhogy feladom az önerős részt. Mondhatom, hogy gyűlölöm a saját lelkem. Károli ilyen keményen fogalmaz:

Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga lelkét e világon, örök életre tartja meg azt.

gyűlöl: μισέω  (miszeó) - gyűlöl, utál, undorodik valamitől, ellenszenvet érez
Ezzel semmilyen szuiciditás nem párosul. Ez a lelkünk hajlamairól szól.
Isten meg tud változtatni hanyagságból, lustaságból, szeretetlenségből, csüggedésből, mindenből. Ő egyedül, ha engedjük...
És mást is meg tud változtatni, ha engedi. Itt jutott eszembe egy-két barátom, rokonom a maga kis megoldásaival, boldogtalanságával.