Örülök Isten életének bennem...
Ha már semmiképpen nem tudok valakiért jó imákat mondani, imádkozom úgy, ahogy magam sem értem - nyelveken. Az biztos Isten szerinti módon van.
Nem zavar se a lélek, se a test. Ha már belőlem semmi sem marad, ami jó lenne, az Ő Szelleme még mindig itt él bennem és jó imákat mond.
Annyi szó esik mostanában a lélekről, ami bennünk él, de arról kevés, amit Isten állít, hogy:
„Romlott az ember szíve,Ennyi és nem több, ami bennem jó, de azt nem rontja el semmi.
minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!
Ki tudná az ember szívét kiismerni?
Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,
a legbelsőbb indulatokat mérlegelem, s megadom mindenkinek, amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!” (Jeremiás 17, 9-10)
És ez nem illúzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése