Lemondás

 Néha nehezebb megbocsátani azt, amit nem ellenem-, hanem azok ellen követnek el, akiket szeretek.
De azt is meg kell bocsátanom, mert Jézus vére azokra a bűnökre is elég.

(...Nem mondom neked, hogy hétszer, de 70X7-szer is...)
Nem kell megtorolnom sem.
Ellenben számomra az egy ,,behálózó vétek" lehet, amennyiben nem vagyok képes elengedni.

Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret, miközben odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyében keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbján leült.
Vegyétek fontolóra, hogy Ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketek se ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon. Zsid 12, 1-3

ἀποτίθημι  (apotithémi)
- levet, letesz, félretesz, lemond vmiről

Megöntözve

Vegyétek fontolóra!

Olvasásra

Áldott nép

A 144. Zsoltár

Szemüveg tisztítás

Szemüveges lévén jól ismerem az érzést, hogy nem látok tisztán.
Ott a kisebb nagyobb dzsuva a szemüvegemen, de igyekszem valahogy úgy nézni a tisztább részén a lencsének, hogy a koszos részt kikerülve valahogy mégiscsak lássak.
Idegesít, mégis lusta vagyok, hogy levegyem és megtisztítsam. Mer' az aztán marha sokáig tart...

Valahogy ilyen a bűn is.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, le kell emelni az orrunkról a koszos szemüveget és alaposan meg kell törölni. Van, hogy mosószer is kell a hatékonysághoz.

Primadonna...

....villant be az LGT régi száma, amiben arról énekelnek, hogy a csodálatos nőből semmi sem maradt vetkőzés után. ("Nagy halom szép ruha, Benne a semmi, a szép primadonna.")
Örülök Isten életének bennem...
Ha már semmiképpen nem tudok valakiért jó imákat mondani, imádkozom úgy, ahogy magam sem értem - nyelveken. Az biztos Isten szerinti módon van.
Nem zavar se a lélek, se a test. Ha már belőlem semmi sem marad, ami jó lenne, az Ő Szelleme még mindig itt él bennem és jó imákat mond.
Annyi szó esik mostanában a lélekről, ami bennünk él, de arról kevés, amit Isten állít, hogy:

„Romlott az ember szíve,
minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!
Ki tudná az ember szívét kiismerni?
 Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,
a legbelsőbb indulatokat mérlegelem, s megadom mindenkinek, amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!” (Jeremiás 17, 9-10)

Ennyi és nem több, ami bennem jó, de azt nem rontja el semmi.
És ez nem illúzió

Egy szó, mint száz...

Egy szó, mint száz, megerősített!

Isten beszéde nem csak egy szöveg, hanem képes rá, hogy teljesen átszabja az életem.
Kijelentés, amitől minden megváltozik. Még én is, meg a körülményeim is - ha hiszek Jézusban, Aki maga Isten Élő Beszéde. (Tudod, kezdetben volt az Ige...) Ez az egy feltétel van.
Maga a csoda.
Egy-egy akármilyen szó nem lenne képes erre.
Csakis egyedül Isten szava képes erre!
Itt is hasonlóképpen megtapasztaltam a szeretetét.
És itt is.
Kijelentések
Emlékezem...
ἐνδυναμόω  (endünamoó)
1) erőssé, hatalmassá tesz, megerősít, erőt ad
2) passzív alak: megerősödik, erőre kap

Tanulmányozásra pedig, hogy ezeken a helyeken szerepel:
Apcs 9:22   Saulus pedig annál inkább megerősödött, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy ez a Krisztus.
Róm 4:20   Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adva az Istennek,
Ef 6:10   Végül pedig legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
Fil 4:13   Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
1 Tim 1:12   És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűségesnek ítélt, kirendelt a szolgálatra,
2Tim 2:1   Te annakokáért, én fiam, erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
2Tim 4:17   De az Úr mellettem állt, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.
Zsid 11:34   Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.

Megerősít

 Mai csodám még nincs teljesen kész, de gyorsan papírra... - akarom mondani klaviatúrára, monitorra vetem, mielőtt elfelejtem, hogy honnan jutottam el és hová.
Napok óta gondoltam, hogy kikeresem azt az verset, hogy ,,embert ültetett fejemre" - mer' hogy épp így történt.  A 66-odik Zsoltár 12. versében meg is találtam.
Valahogyan mégis továbbjutottam az Újszövetséghez, ahol is egy helyen ezt olvastam:

1Tim 1:12  És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűségesnek ítélt, kirendelt a szolgálatra...

Ebből is ez a szó: MEGERŐSÍTETT.  ἐνδυναμόω  (endünamoó) 1) erőssé, hatalmassá tesz, megerősít, erőt ad; 2) passzív alak: megerősödik, erőre kap
Ebben benne van, hogy valaki épp gyenge-, kiszolgáltatott-, beteg volt, DE ELMÚLT, és ez a lényeg.

Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját, eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.
(Zsid 11,33,34)

Ettől aztán el is bőgtem magam, mert hálás vagyok, hogy megerősített.

Egy kis archív... 

Isten velem!

Az Úr, a te Istened maga megy veled;
nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.
5 Mózes 31:6

Na nem elköszöni akarok, csak örülök, hogy velem van.
Nem értem hogy lehet, mer' én már rég ,,elhagytam volna engem" - ha én lennék Ő, de nem én vagyok.
Hála Istennek! :)
Ahogyan megígérte sok-sok éve Mózesnek, meg Józsuénak, úgy velem is itt van. Időnként jó lenne olyan magatehetetlennek lenni, mint a képen levő emberke, de nem vagyok.
Megnéztem az eredetiben mit is jelent, hogy nem marad tőlem el Isten:
עָזַב  (ʿázaḇ): elhagy, otthagy magára hagy, kiszolgáltat valaminek, megvon valamit tőlem...
Na ezt mind NEM TESZI. Biztató. :)
Sokat segített ma is, meg tegnap is Oswald Chambers és a Debreceni Szabker, hogy elhiggyem:

ISTEN NEM HAGY EL SOHA
"Mert Ő mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsid 13,5).

Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitől félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? "Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"

"Semmiképpen el nem hagylak" - minden bűnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra!

"Sem el nem távozom tőled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölő munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását?

Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elő és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsőíti meg magát. Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erőt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.