Mostanában elmúlt minden harci kedvem. Kutattam, kerestem mi volt az oka, de nem leltem. Igazából bármennyire éltem, sok szomorúság, reménytelenség volt bennem. Mégis úgy érzem, hogy nekem szükségem van arra, hogy teljes erőmmel nekifeszüljek az előttem álló dolgoknak.
Egyszerűen nem akarom azt a langyos vizes létet, amit magam körül látok! Mint ahogy azt sem, hogy egyszerűen hamis istenismeretem legyen és ehhez igazodva éljem le az életem és ezeket a hamis elvárásokat közvetítsem az emberek felé!
Róm 3:10 Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.Ma reggel viszont ez jutott eszembe:
Luk 13:20 -21 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.Nekem legfőbb célom az Isten országának a növekedése. A kovász, az kovász, a liszt meg liszt. Természeténél fogva olyan, amilyen. Én vagyok az asszony, aki arra hívatott, hogy a kovászt elkeverje a liszttel. És ennyi.
Punktum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése