Pár gondolat az emberi szívről

... na, nem feltétlen máséról. Az emberéről. Az enyémről. Ezek után (vagyis inkább ezek előtt) felteszem a kérdést: hallgass a szívedre???

Visszanéztem, ezt találtam a témában, katt ide. 
Leszögezem, az ember szíve romlott, és én nem várom meg, míg megjavulunk, szeretek. Legalábbis megpróbálom magamat és mást is szeretni. Agapéval, mert máshogy nem megy. Nem is tehetek egyebet, Jézus már mindent elsikált, - értem is és másért is.

Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket. 

(János 2, 23-25)

Ezt is hasonló hangulatban írtam, katt ide. Szívszaggató!!!

Keresés

Keresés, de minek a keresése? Az én esetemben Isten akaratának, és vezetésének a keresése.
Úgy szoktam ezt tenni, hogy megkérem Szentlelket szóljon hozzám, aztán elkezdem a szokásos olvasási procedúrát. Általában a YouVersionban olvasok valami tervet, vagy a napi elmélkedést Spurgeon, Eichorn, vagy más valaki tollából, aztán hagyom, hogy az olvasott rész alapján csatlakozzon a szellemem Isten Szelleméhez, aztán az a pár szó, ami elémugrik a sorok közül elragad magával.
Tegnapi szavam a kísértés volt. Görögül πειράζω (peiradzó)
1) kipróbál, próbára tesz, megpróbál
2) próbálkozik vkivel, kísért
... a Jakab levele alapján
Jak 1:13-14 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

Annak ellenére

Bárki lenne a szülőm, házastársam, gyerekem, barátom, pásztorom, elöljáróm, munkatársam, prédikátorom, imatársam, apósom, sógorom, ángyikám, stb., időnként csalódom benne. Hol kicsit, hol nagyot.
Nem az a kérdés, hogy megtaláltam-e a fentiek közül a tökéletest, hanem, hogy ANNAK ELLENÉRE kitartok-e mellette.

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. (Zsoltárok 19:1‭-‬15) 

Szükség

... vagy inkább szűkség?
Vettem egy csudaszép karkötőt magamnak, amire fel van írva:
Az Úr az én pásztorom...
Gondolatban már folytattam is az mondatot: nem szűkölködöm.
Aztán feltettem magamban a kérdést, valóban nem szűkölködöm? Hiszen úgy fájt a szívem, megbántott valaki, aki fontos nekem. Egészen mélyre szúrta tőrét a szívembe, markolatig döfte. Fájt. Szomorú voltam. Szűkölködtem. Megbocsátottam. Nem szúrtam vissza. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Zsolt 23:1-6
Még egy gondolat. Néha hálásak lehetünk a szükségeinkért is, mert Istenhez fordítanak minket!
Jel 3:17-18 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

Megbocsátás

Ján 20:22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nekik: Vegyetek Szent Lelket

Kettőspont, majd így folytatja: 

Ján 20:23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. 

megbocsát: ἀφίημι  (aphiémi)

Máté 18:34-35 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.
Tehát szívemből meg kell bocsátanom mindent. Kicsi és nagy, valós és vélt sérelmeket!
Megvallasok
Napremény megbocsátás

Miatyánk 

Message

Ízlelgetem ezt az idézetet, és azon gondolkodom, vajon nem vet ez rossz fényt az Atyára? Mármint, hogy az volt az akarata, hogy Jézus feláldozza magát. Úgy értem: ki akar ilyet a gyermekének? Végül lefordítottam a Messageből, és így barátságosabb:
Jézus Krisztus megmentett minket a jelenlegi gonosz világtól azáltal, hogy áldozatul felajánlotta magát bűneinkért. Isten terve, hogy mindannyian megtapasztaljuk ezt a megmentést.

Köszönjük Jézus!
Köszönjük Atyánk!

Önmagát adta

(a kép a myjesus blog tulajdona) 

Nna, mi legyen a fa alatt Neki? Jézus Krisztus szülinapja közeledtével gondoltam adhatnék Neki valami karácsonyi ajándékot.
Meglepő dolog annyira átélni, annyira közelhozni és élővé tenni a Vele való kapcsolatomat, hogy tényleg veszek neki valamit. Aztán az is érdekes, hogy pont Neki nem adunk semmit, Akiről szól az egész...
Az, hogy Önmagát adta értem nem kis dolog volt. Igaz, hogy karácsonykor a szülinapját ünnepeljük, mikor az Atya adta nekünk Őt, és később, húsvétkor fogunk a haláláról, illetve feltámadásáról megemlékezni, most mégis az jutott eszembe, hogy Önmagát adta értem.
Ezeken a helyeken írja az Újszövetség:
Gal 1:4 Aki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.
Ef 5:25 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
1Tim 2:6 Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,
Tit 2:14 Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.