Szív-M - csapó 5820

Ezt elrontottam.
Már nem is csodálkozom magamon. Benéztem és megmart a kígyó, az még haggyán lenne, ha csak engem, de rajtam keresztül még pár embert.
Bár szomorú vagyok, hogy miért nem hallottam meg a drága Szentlelket, aki bennem él és tuti, hogy mondta.
Mégis... A kegyelem újabb szintjét tapasztaltam meg, hogy, ámbár elcseszek dolgokat, de könnyen és gyorsan bocsánatot tudok kérni és könnyen el is tudom azt fogadni, és már nem is vekengek rajta.
 Nem úgy nem érdekel, hogy ezután megszakítsak minden kapcsolatot magammal + másokkal és vegyek egy olcsó és gazdaságos ásd el magad felszerelést (köszi @ Zsozsó). Ember vagyok, sőt gyenge ember, de továbbra is jó kapcsolatban tudok maradni magammal, Istennel és a többiekkel. Pillanatok alatt elgyászoltam, megkönnyeztem 50-60 ezer keserű könnycseppel, és továbblépek. Nincs más lehetőségem lehúzom még azt a pár évtizedet, ami hátravan egy bőrben velem, és boldog leszek. Ennyi.

„Romlott az ember szíve,

    minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!

    Ki tudná az ember szívét kiismerni?

 Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,

    a legbelsőbb indulatokat mérlegelem,

s megadom mindenkinek, 

    amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!”

Jeremiás 17, 9-10

Akkor jó kezekben vagyok! Teljesen el tudom fogadni ezt az igét és elmerengek azon, hogy Jézus hogy állt Velünk emberekkel. Nem borult ki, és nem vágott eret magán. Pontosan tudta, hogy mi van az emberben. Nem véletlenül kellett keresztre mennie, sőt, mondok mást: Nem HIÁBA ment a keresztre! Azért, hogy minket tökéletessé tegyen. Nem úgy teszi ezt ma sem, hogy mi tökéletesek vagyunk, hanem, hogy kipótolja a hiányosságainkat.

Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. 24 Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket. (János 2, 23-25)

Ez is érdekelhet