Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 17., szombat

Igazam van!

Ó igen.
Megint a régi nóta.
Mindketten fújjuk a magunkét, mert meg vagyunk győződve az igazunkról.
Vajon mit gondol Jézus erről?
Talán azt, hogy ha igazi szeretet lenne bennem, nem lenne ez annyira fontos nekem.
Meg azt is, hogy nem örül annak, ahogyan érvényre akarom juttatni.
Az is megfordulhat a fejében, hogy sajnálja a barátomat, akit ily módon elszomorítottam...
Pár éve történt meg az az eset, mikor a férjemre puffogtam, hogy ugyan, ne tegye már fel a lábát a frissen vasalt csipketerítőnkre. Mindezek után - dunsztom sincs hogyan és mitől - átrepültem a nappalin majd baracklekváros üveggel és kanállal a kezemben hason landoltam a fent említett csipketerítőn.
A röhögéstől alig tudtam lábra állni és ismét megállapítottam, hogy Istennek isteni a humorérzéke.

Azt hiszem kezdem megtanulni, hogy mit jelent ez:
A Felkent békessége legyen a versenybíró szívetekben. (Kol 3,15)
Igazam van 1 ! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...