Keresés ebben a blogban

2012. május 1., kedd

Akcióhős lettem

 Napok óta kínlódok valamivel, kérődzöm rajta, és nem sikerült megemészteni.
Írtam erről már egy méltatlankodó hangvételű bejegyzést, aztán le is vettem, nem ez a megoldás. Rágtam kicsit, lenyeltem, visszajött. Aztán újra rágtam, majd ismét feljött. Na de félre a gusztusmentes részletekkel!

Ma hajnalra érdekes gondolatom lett ez ügyben, mégpedig az, hogy egy lehetetlen küldetésben veszek részt. Tom Cruise ebben az új részben nem szerepel - én lettem a főszereplő a Mission Impossible 6. részében. (nem tudom hány van már:))A rendező nem Brian De Palma, hanem maga Jézus. Alkalmasnak talált egy feladatra, és meg is tett benne akcióhősnek. Azt is lehet tudni, hogy a misszió - bár tényleg lehetetlen - biztos sikerül, na nem azért, mer' én vagyok a főszereplő.Én még el tudnám rontani, de a veszélyes részeket mind felvette már.
Az egyik legnehezebb feladat az benne, hogy beszorult a lábam egy csapdába / tőrbe, ahogyan régiesen mondták. Persze az ellenfél akkor támad leginkább, ha nem tudsz elfutni. 

De ha most félreteszem a bohóckodást, akkor annyit elmondanék, hogy azon sikerült kiakadnom, ahogy egyes keresztény emberek kezelik a gondjaikat. 
Ahogy kedves tesóm Brigi kérdezte egyszer: 
 - TI NEM SZOKTATOK IMÁDKOZNI, HA BAJ VAN??? 
 - Ja, mér' az segít? Nem mi inkább elfordulunk Istentől, öntünk magunknak a saját ékszereinkből egy cuki aranyborjút, aztán jól körülugráljuk, és várjuk tőle a megváltást. Na de mi ezért nem vagyunk felelősek, hanem az német úr tehet róla, akit Alzheimernek hívnak. Ő lehet a hunyó. Attól vagyunk ilyen bazi feledékenyek!
De Isten rendkívül jó fej. 
Az összes ilyen jellegű aljasságért elküldte Jézust. Mi meg néha úgy harcolunk Érte, hogy lenyisszantjuk annak a kis buta katonának a fülét, aki el akarja Őt fogni.  Hű, de jó erőben is vagyunk! Mert Jézusnak persze a mi bűneinket nem kellett felvinnie a fára. Különben is, majd mi jól megvédjük! Problémamegoldás a'la béna keresztény. 
Na de mit szépítsem én sem csinálom ezt másképp, most, hogy elfelejtettem ki is az ellenségem. 
Az, hogy a nép ilyen, nem újkeletű téma. Ez van. Nekem meg a dolgom annyi, hogy kaptam Jézustól Szent Szellemet. Ő néha - ha engedem - fogja magát és a legváratlanabb pillanatokban sírva fakad. Könyörög valami más nyelven azért a valakiért, aki engem így kiakasztott.
2Tim 2:24-26  Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.  Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére,  És felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az [Úr szolgája] által az [Isten] akaratára.
 Mindent félretéve még néhány szó arról, hogy mekkora szükség van a tanításra. Nagyon szeretem hallgatni a Szabadkeresztyén Gyülit Debrecenből, mert minden tanításukon átjön az, hogy megélik a hitüket. A megoldásaikat Istentől kapják, és alkalmasak a tanításra. Köszönöm Lakatos Péternek, Verának, és Szilágyi Zsoltnak! Mindig aktuális, mindig talál! Soha nem hagyják ki a Szentszellemet a buliból! Ha ott laknék a környéken hozzájuk járnék gyülibe!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...