Különválasztás - istenfélemmel

 Negatív kijelentést is hordozhat egyikünkben-másikunkban ez a szó, mégis az elmúlt pár évben tanulgatom a jelentését, és próbálom helyén kezelni, vagyis ISTEN SZERINTI MÓDON. Ugyanis míg Isten tényleg kegyelmes és irgalmas, a bűnnel mégsem tud egyetérteni és eljön az idő, mikor mindennel el kell számolnunk, amit tettünk - és ez most nem csupán a napi jócselekedekről szól.

Tegnap olvastam egy kis szösszenetet a Facebookon és rossz érzésem lett tőle, nem tudtam az egészet hol helyezném el mondjuk azon a skálán, ami pozitív istenfélelmet hoz az emberekben -  ha hoz.

A sztori arról szólt, hogy 5 fiatalember viccelődött rajta, hogy kipróbálják van-e Isten. Vicces szerződést kötnek, hogy éven belül eltemetik őket és ez meg is történt szép sorban. Mindez a történet írója szerint azért történt így, mert Isten nem engedi, hogy csúfot űzzenek belőle...

Aztán reggel átnéztem a vasárnapi sulis anyagot, abban is Dániel könyve 4. és 5. részét.

Kérdem én kinek ne az istenfélelem jutna eszébe?

Aztán elkezdtem gondolkodni a azon, hogy Jézus beszél arról, hogy az Isten királysága hasonló  egy jó nagy halászhálóhoz, ami mindenféle fajt kifog, és azokat külön kell választani. Ahogy folytatja:

Máté 13:47-50  Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Majd megkérdezi a tanítványait: értettétek????  Mert erről is szólnia kell annak, aki jól magyarázza a Bibliát! - teszi hozzá a következő mondatban.

Na de mi is az a kiválasztás szó?

 ἀφορίζω  (aphoridzó)

1) elhatárol, elkülönít, megkülönböztet; kirekeszt

2) elkülönít, kijelöl, kiválaszt

És ezeken a helyeken szerepel: Máté 13:49   Máté 25:32   Luk 6:22   Apcs 13:2   Apcs 19:9   Róm 1:1   2Kor 6:17   Gal 1:15   Gal 2:12 

Takarítás

Megtérni számomra azt is jelenti, hogy mindennap rugalmas maradjak Isten elképzeléseihez.
Legyen az bármi - csak egy szó akár, - de legyek hajlandó arra, hogy nap-nap után felülvizsgáljam azt, hogy Neki mit jelent ez a szó és nekem mit hordoz. Aztán mikor felülvizsgáltam, próbáljam lecsupaszítani róla azt a sok szemetet, amit ez a világ és az én kicsinyes gondolkodásom ráragasztott.

Vegyük például a "szeretet" szót:

• Neki azt jelenti feltétlenül, én arra asszociálok "de hát megbántott, képtelen vagyok rá". Van, hogy sikerül magától, máskor feltételekhez kötöm...

Minap dúltam-fúltam, fortyogtam szinte egész nap, de ennyi hívőként leélt nap után, azér' tudtam én, hogy nincs ez rendben. Jah' persze, mert igazságtalanságot éltem át én, vagy akiket szeretek.
Valóban így kell ennek lennie, vagy hajlandó vagyok arra, hogy felülvizsgáljam?
Ezekben az esetekben felülvizsgáltam:
:)

Tökös sztori
Az Atya szíve
Egy rész belőlem
Kegyelem dugulás
Varázslás
Őszintén
Igazam van!

119. Zsoltár

Az elmúlt napokban kiderült számomra, hogy cseppet sem magától értetődő az erőnk és az egészségünk.
Minden aprónak tűnő dologért hálásak lehetünk, teszem azt, hogy

• képesek vagyunk gond nélkül ülni, állni, feküdni, öltözni, vetkőzni,
• ki tudunk csoszogni a wc-re, 
• rá tudunk csücsülni és ügyesen el tudjuk végezni a dolgunkat,
• be tudunk lépni a fürdőkádba és meg tudunk fürdeni,
• el tudunk mosogatni,
• össze tudunk porszívózni,
• stb.

Úgyhogy hálás vagyok a nehézségekért a 119. Zsoltár csodája alapján amit itt egyszerű és Károli fordításban párhuzamosan el is olvashatsz.

,,Big blue jeans" és Lídia konferencia

Tegnap letöltöttem egy klassz igehirdetést a Debreceni Szabker gyüli oldaláról és nagyon megragadott.

Meglepő dolog, mikor valahogy Isten facsar egyet a szívemen és az elmúlt néhány nap illetve hét után összegződik benne egy érdekes meglátás. Akkor rácsodálkozom, hogy hű, több dolog is erre mutatott és csak most veszem észre...?

• Évekkel ezelőtt biztos voltam abban, hogy lesz még gyermekem,
• Álmodtam is és álmomban láttam magam nagy pocakkal, és álmomban sírva megköszöntem Istennek az Ő jóságát, hogy betölti a szükségeimet.
• Egyik lányom is folyton azt mondja, hogy öcsikét akar,
• Az idei Lídia konfinak ez a vezérigéje, amint a képen olvasható is.

Akarunk-e mi gyerekeket? Ha igen mi hajt? Ha nem miért?
Benjámin itt szellemi gyerekekről beszél és a tanítót anyai ösztönökkel hasonlítja össze.

Hiszen egy gyermek mindent felborít. két ember helyett eszel, nem alszol, rengeteg energiát fektetsz be egy kisember felnevelésébe...
Mindez ennek a tanításnak a meghallgatása révén állt össze bennem és mi tagadás elpityeredtem, hiszen én mostanában kevésbé vagyok aktív ezen a területen.

Anna és Elkána példája alapján a Benjámin felteszi a kérdést (mintha Isten kérdezné tőlünk) Anna, miért bánkódsz? Hát nem éred be Velem? Nem érek én többet neked 10 fiúnál?
...És Anna nem érte be.
Hallgassátok meg, Benjamin Goodman igehirdetését, ha van rá módotok.

Nátánáel

Új példaképem lett Nátánáel személyében.
Nem sok szó esik összességében Róla az újszövetségben, mégis annyira szimpatikus figura. Azt a néhány dolgot, amit megtudhatunk róla, bemásolom:

Jn 1,45-51 Fülöp találkozott Nátánáéllel, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a názáretit.”

Nátánáél megkérdezte tőle: „Názáretból támadhat-e valami jó?” „Jöjj, és lásd meg!” - felelte neki Fülöp.

Jézus látta Nátánáélt, amint hozzá ment, és ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita: kiben nincsen csalárdság.”

„Honnan ismersz engem?” - kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál.”  

„Rabbi! - felelte neki Nátánáél - Te az Isten Fia vagy, az Izrael királya.”

Jézus ezt válaszolta neki: „Mert azt mondtam: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.”

Aztán így szólt hozzá: „Bizony, bizony, azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget, s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára.”

És hát azon gondolkodtam mi a bánatot csinálhatott ez a szimpatikus fickó a fügefa alatt, ami alapján Jézus felismerte őt?
Én is akarok ilyen lenni!
Mármint akit Jézus felismer, és én is hamar be tudom azonosítani, hogy Ő a Király.



Isten tenyerén

 Egyszerűen örülök, mégpedig azért, mert nem kell a nehézségek között tengetni az életem, ,,sovány és lakhatatlan földön". Békésen és megmagyarázhatatlan örömmel tovább tudok lépni:

• amikor rossz hírt kapok,
• amikor valaki olyat mond, vagy tesz, amivel megbánt,
• amikor látom magam körül és magamban a rossz megközelítést, 
• amikor nincs elég pénzem, időm, energiám,
• amikor butaságot csináltam, 
• amikor a családtagjaim kiakasztanak,
• amikor nem történik meg valami, amit már régen várok.

Mindez úgy lehetséges, hogy pár éve eldöntöttem, az addig megtapasztalt ügyetlenkedéseim miatt, hogy átadom a vezetést Istennek.
Azóta ezt tanulom: Bízz Benne!
Eleinte furcsának tűnt és sokszor most is az, de sok-sok csodát tett már az életemben és ezzel bizonyította a gondoskodását, érdeklődését, létét és a szeretetét. Tehát nem kell agyonidegesítenem magam dolgokon, hanem elmondom neki a gondomat őszintén (magammal szemben is őszintén!) és ő meghallgatja.
Nem feltétlenül veszi el a problémát, néha engem változtat meg. éspedig úgy, hogy nyugalmat ad, vagy olvasok egy bibliarészt, ami helyrebillent, és én újra szárnyalhatok.
Megnyugszom, újra erős vagyok és örülhetek.
Erről énekel Dávid a 30. zsoltárban, és erről beszél Ézsaiás próféta.
Kicsivel később Jézus is szól erről a Lukács által rögzített evangéliumban a 16. verstől, nekem pedig nem kell egyebet tennem, mint keresnem az akaratát megengedni, hogy levegye rólam a szomorúság gyászruháját és megköszönni, mikor megteszi.

Netán elmondani másoknak is...
:)

Jeremiás 17: 5-8

Ezt mondja az Örökkévaló:

„Átkozott, aki halandóban bízik,

emberi erőre támaszkodik,

kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!

6 Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban,

lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában:

semmi jót nem remél.

7 Áldott, aki az Örökkévalóban bízik,

akinek reménye az Örökkévaló!

8 Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa,

amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja,

s nem fél a száraz évszaktól,

mert levelei akkor is zöldellnek.

Még aszály idején sem aggódik,

s termését idejében meghozza.”

Minek örüljek?

... teszi fel a kérdést a ma embere. Ma ezt a választ kaptam:

1Péter 5,10: A mindenféle kegyelem (kharisz-öröm,  kedvesség, jóindulat, hála, elismerés, szívesség kivételezés) Istene pedig, Aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket, Krisztus  Jézus segítségével - egy jelentéktelen kis idő múltán teljesen  tökéletessé (katartidzó - befejez, kipótol, helyreállít), erősekké, szilárdakká és állhatatosakká tesz.

Szerintem minden okom megvan okom az örömre.
:)

1. Egyrészt maga a hatalmas Isten, az Ő csodás kedvességével...,
2. Másrészt az Ő örökké tartó (!!!)
3. Dicsőségére (tessék???) 
4. Hívott  (mi van???)..,
5. Hamarosan (jaj de jó...)
6. Rendbehoz (Úgy legyen)
7. Jézus segít. (Miatta. Mert rá néz Atya, nem az én tökéletlenségemre.)
8. Van kiút.

Kell ennél több?