Keresés ebben a blogban

2011. február 12., szombat

Valószínűség számítás

Márk 4,37-41
Hirtelen erős szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgy, hogy az már majdnem megtelt vízzel. 
Jézus azonban a hajó hátsó részében aludt egy párnán. Felkeltették őt, és így szóltak hozzá: „Mester, nem érdekel, hogy süllyedünk?”  Erre ő felkelt, ráparancsolt a szélre, majd így szólt a vízhez: „Csendesedj le!” Ekkor elállt a szél, és nagy csend lett.  Majd azt mondta nekik: „Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?”    De ők nagyon féltek, és ezt kérdezgették egymástól: „Kicsoda ő, hogy még a vihar és a víz is engedelmeskednek neki?”  
Tegnap valaki felajánlotta nekem a közbenjárását egy dologban, mondván van ismeretsége, és be tud ajánlani engem. Az agyamon végigsuhant, hogy mi van, ha Istennek más a terve, én pedig itt kikerülöm.
Fél óra sem telik el, és hallom az ismerősöm telefonon beszél valakivel, ...rólam. Na még ilyet? Milyen rendes, hogy nem felejtette el. A beszélgetés után ámuldozva jött oda hozzám, és kezdi mondani: fél éve nem beszélt az illetővel, és erre az pont most hívja. Hihetetlen, ez csoda.
Nap nap után tapasztalom meg a csodákat, és időnként az én reakcióim is a meglepetés és a csodálkozás. Pörög a láthatatlan számláló: vajon mennyi ennek a matematikai valószínűsége? Szinte megrémülök, ahogyan látom a munkáját, a ,,véletleneit". Tényleg ki is ez? Hogy tudja a történéseket ilyen művészi pontossággal összeilleszteni? Hogy lehet ilyen szuper forgatókönyve? 
 Úgy, hogy Ő Jézus.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...