Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nehéz szülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nehéz szülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 7., vasárnap

Epidurális érzéstelenítés

 Ki tudja miért jutott eszembe minap ez a kép, de azt érzem, hogy fontos lehet:
Mikor az első gyermekemet szültem, első körben nem akartam kérni fájdalomcsillapítást, de aztán pár óra múlva, mikor elkezdődtek az erősebb fájások, gyorsan döntést hoztam, hogy legyen:
Tűt a gerinc mellé, és hadd szóljon! Kérem a cuccot! - hiszen ki tudja meddig fog elhúzódni.
Így is lett. Hamarosan nekem nem fájt semmi, de,  - ahogy emlékszem - ott állt mellettem a doki, míg én ráérősen, nyugodtan feküdtem, mosolyogtam és azt mondja:
Anyuka, most már ideje lesz, hogy kinyomjuk a babát! Én pedig csak a monitoron láttam a fájásaimat, mert érezni semmit sem éreztem.
Most azon gondolkodtam el, hogy nekem ugyan nem fájt semmi, de a baba mit élhetett át ott bent?
A szülés megindult, ő szorongatva volt, nekem pedig nem volt sürgős segíteni neki kiszabadulni a présből.
Jaaaj, eszembe jutott, hogy miért jött elő a kép!
Mert Ezékiásról olvastunk a péntek reggeli Lídia csoporttal.
„Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje. Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

Ez is ebben a témában íródott 

2015. március 29., vasárnap

Titusz mélyvízben

 Annyira jó hatással volt rám a héten Perjési István tanítása, hogy többször is meghallgattam. A szellemi szülőségről beszélt - annak minden kínjával és örömével.
Mivel az elmúlt pár héten igazi nehéz szüléseim voltak, ezért szükségem volt némi iránymutatásra ez ügyben. Isten tényleg meg tud engem lepni a válaszaival.
Néhány meglepő gondolat:

  • Jézus, mint tanító példakép, nem akadt ki rajta, hogy a tanítványai el-el buktak. A szellemi szülőnek is el kell tudnia fogadni!
  • Mi a ,,végállomás keresztény", mint fogalom jelentése? Súgok. Aki elkaparta az egy tálentumát.
  • Elszámoltathatóság. Legyen valaki, aki bármikor megkérdezhet engem a sötét dolgaimról.
  • Én magam se tartsak attól, hogy helyrebillentsem más álláspontját, ha az igeellenes - szeretettel.
  • Békesség Fia - a tanítvány maga: Luk 10:6  És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. 

 Nagy kínomban is megállapíthattam, hogy mivel én is távol állok a ,,szuperkeresztény" fogalmától, nincs jogom senkire semmit mondani, azt viszont mindig is képviselnem kell, hogy Isten (szerintem) mit gondol erről, vagy arról a dologról, mint Pl. eutanázia, öngyilkosság, késsel fenyegetni a családot, hitetlenség...  Nem kellemes feladat, - pláne nem lehet az a hallgatónak - de időnként elkel a figyelmeztetés az embereknek, mikor letérnek az útról.
Azt tudom, hogy szeretet nélkül nem működhet.
Ugyanakkor látom, hogy nem mindig fogadókészek rá az emberek, ahogy én sem. Néha kérnünk kell, hogy Isten segítsen bűnbánatra jutni - ha lehet időben, még mielőtt sok kárt teszünk magunkban, vagy másokban.
Eszembe jutott az is, hogy apukám hogy elfenekelt ijedtében, miután betörtem a fejem gyerekkoromban.
Ezt nem akarom.
Titusz 1, 13B Ezért bánj velük szigorúan, és figyelmeztesd őket, hogy egészségesek legyenek a hitben,

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...