Kedves ismerősöm véleménye szerint a szeretet öncélú és önző érzelem, ami mindenképpen a maga javát akarja.
Nem tudtam meggyőzni az ellenkezőjéről, hiszen annyi érvet hozott fel, hogy a saját igazát bizonyítsa. Én viszont hiszem, hogy a lelke mélyén vágyott rá, hogy ne legyen igaza, és hogy valaki őt ne önzésből szeresse - bármit remélve fizetségül az általa nyújtott érzelmekre válaszul.
Ami azt illeti makacs ember, de van aki ezt a jeget is képes megtörni - szeretettel.
Meg van írva:
János ev. 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mit is mondhatnánk ere a nagy önzetlenségre? Az elég bizonyíték lehetne, ha valaki be tudná mutatni neki, hogy az a bizonyos szeretet létezik. És hogy ehhez hogyan kéne hozzáfogni?
Talán ha akkor is tudnám szeretni, amikor nem szeretetreméltó. Ez már komoly feladat.
Logikátlan lépés igaz? Nem ,,azért", hanem ,,annak ellenére" szeretni.
Bizonyítsuk be a környezetünknek, hogy az isteni szeretet létezik! Talán megállnak és csodálkoznak: Nem ezt érdemeltük - gondolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése