Reactions

 Arra gondoltam, hogy ez egy nagyon jó dal, és mivel nincs - tudtommal - még szövege, Akár abból is írhatnánk rá, amiken rágódom. 

A rágódást persze semmiképpen ne vedd pejoratív értelemben, mert különös módon meg szokott örvendeztetni vele az Úr. 

Nos abszolút lekötött a 4 Mózes 11. része ától cetig.

Az emberek elégedetlensége a mannával, Mózes siráma az Úr felé, a szedett-vedett népség miatt azt mondja: 

- Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felől megesküdtél az ő atyáinak?

Isten válasza erre, hogy megosztja a terheket, hiszen ahogy Mózes fogalmaz: hatszázezer gyalogosról van már szó.

Tehát ki kell választania 70 tapasztalt ,,vénembert", hogy Isten azok között kiossza Mózesben lévő lélek egy részét, lásd 17. vers:

Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a Szellemből, amely terajtad van, és teszem őreájuk, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.

Aztán Mózes okoskodása Istennel, hogy hogyan is tudna megetetni ilyen sok embert, majd Isten válasza a 23. versben: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?

 És a végrehajtás:  Akkor leszállt az Úr felhőben, és szólt néki, és elszakasztott abból a szellemből, amely vala ő benne, és adta a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugodott ő rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de nem többé.

És olyannyira igaz volt, hogy a két lemaradt pasi - Eldád és Médád - hiába maradtak a táborban, ott is prófétáltak, hiszen az összeírottak között voltak.

 No meg a Zsolt 78:40  Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

 Végül az 1Korintus 10, 1-12:

Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;  És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.  Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

Ott van a víz, ahol Ő ad innunk,

Áldását ránk kiönti hű Urunk,

Ehhez a kősziklát - Jézust - nekünk adta,

De csak azé, aki szívét megnyitja.

Ott van a víz, ahol Ő ad innunk,

Szomjúságunk csillapítja hű Urunk,

Ehhez a kősziklát - Jézust - nekünk adta,

De csak annak, ki szívét megnyitja.

De arról is szól az írás,

Hogy a mocsár és a pocsolya nem lesz más,

Sós marad, nem kel életre,

Ha nem folyik át rajta, 

A mi urunk - Jézus éltető vize.                                          (Ezékiel 47,11)

És most köszöntjük Istenünk Igédet,

Azt ami Jézus Urunkban testté lett,

És meghajlunk előtte,

és felsőruháinkat,

Szőnyeg ként leterítjük elé.