Rabok legyünk, vagy szabadok?

Jó néhány barátom kapta kézhez az ,,Ellenség levelét" az elmúlt időszakban. Ilyesmik álltak benne:

• nem ment meg Isten,
• nem teljesül a vágyad,
• hiába imádkozol,
• ilyen-olyan vagy,
• beteg vagy, 
• beteg a gyereked,

 Mikor hallom, felmegy a pumpám. Ezek a beszólások mind ugyanarra hivatottak, hogy rabságba kerülj. Mint az a medve, amelyikről a minap olvastam, hogy a 4 X 4 -es ketrecéhez szokott és nem képes már arra, hogy a korlátlan szabadságba visszahelyezve fusson, szaladjon, hegyoldalról gurulva bukfencezzen.

Ezért fogom az ellenség levelét és elvonulok vele, mint annak idején Ezékiás, és kiterítem Isten előtt.
Hogy meri a tolvaj ellopni a testvéreim reménységét? Az én Istenem nem olyan Isten, aki csalfa vak reményt ad! Nem olyan, aki azt várja, hogy raboskodjon a gyermeke!

Nem fogom hagyni a barátaimat!

:)

A halogatott reménység beteggé tesz a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája. Példabeszédek 13: 12