Vegyétek fel magatokra az én igámat!
(Máté 11, 29)
(Máté 11, 29)
Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra
használ, hogy tanítványait az akaratosságtól
és könnyelműségtől megőrizze
és a szolgálatra alkalmassá tegye. Az iga
megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az
egy igában dolgozókat. A mi iga-társunk maga
az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak
a képe. Arra kényszerít, hogy lépést
tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat
és saját terveinket. Mindent vele és általa
végzünk.
A Megváltó először felüdít,
aztán igát is helyez ránk. Aki belsőleg
mélyen felüdült, az késznek mutatkozik
arra, hogy hordozza Jézus igáját. Az iga
alatt járónak nincs többé mozgási
szabadsága. A Megváltó igája kifejezésre
juttatja tőle való teljes függésünket.
Saját akaratunk helyébe az Ő akarata, vezetése
és irányítása lép. Az ember
nem szívesen adja oda szabadságát. Féltékenyen
őrködik felette. A Megváltónak több
követője lenne, ha ez nem jelentene „korlátozást".
Fiatalok - akik különösen szeretik a szabadságot
- azt gondolják: „Kényszerzubbonyba bújtatnak
és kolostorfalak mögé kerülök, ha
követem Jézust." Jézus valóban
foglyul ejti embereit és a maga akaratához kapcsolja
őket. De vajon az ún. szabadságát
védő ember hova jut? Nem válik-e önfejűsége
olyan hatalommá, amit kénytelen követni, tehát
ismét csak igát hordoz? Van, akit önfejűsége
az ideggyógyintézetbe juttat. Dolgai nem úgy
alakultak, ahogyan akarta, ismételten fejjel megy a falnak
és megzavarodik. Vagy gondolj a testi gyönyörök
borzalmas igájára, az iszákosságra
és egyéb sötét szenvedélyekre.
Aki Jézus igáját nem vállalja, más,
nehezebb iga alatt nyöghet.
„Vegyétek fel magatokra az én igámat!"
Nem Jézus teszi azt ránk, még kevésbé
kényszerít rá. Önkénteseket keres,
akiket bensőséges készség indít
az iga felvételére. Aki megízlelte a Megváltó
szeretetét, örömmel veszi fel azt. Teljesen,
örökre és egyedül az övé akar
lenni. Neki akar élni, hozzá kapcsolja életét,
neki szolgáltatja ki magát és feltétlen
tulajdonául kötelezi el életét. Pál
apostol büszkén mondja magát Jézus foglyának.
Boldog rabság ez, amit a szeretet vesz magára. Ez
az iga nem nyom, szelíd és könnyű teher.
Az ember valóban szabadnak érzi magát alatta.
Jézus követése nem könnyű sétálgatás
ugyan, azonban nem is terhes, hanem boldog út. Igája
megőriz az eleséstől, mert igatársunk,
Krisztus, Ő soha nem bukik el. Igája alatt biztosan
célhoz érünk.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése