Ma megint csak azon gondolkodtam, hogy mennyire erős érzések vannak bennem a hittel és azok képviselőivel kapcsolatban.
Nem nagyon tudok egy hullámhosszra kerülni a kétkedőkkel.
Nem igazán értem a takarék lángon égőket. Ezek hogyan imádják az Atyát szellemben és valóságban?
A mai Mai Ige is erről beszélt, a kételkedők és a "hívő" hívők közti különbségről.
Az én kérdésem pedig ez: Ha nem vagyok "hívő" hívő, hogyan tartom az életnek beszédét az emberek elé? (Filippi 2,16) Ha a megoldásaim nem hívő megoldások, hogyan világítok majd?
Mindig van egy emberi-, és egy isteni megoldás.
Mondd, te kit választanál?
Balogh Döme az emberi megoldásokra hajt, de János 7,38 igénybe veszi az isteni faktort.
És erre a gyerekeinket is meg kell tanítani! De ha én nem gyakorlom, ő hogy tanulja meg? Ha én nem győzöm le a nehézségeket, csak testi módon járom körül a problémáimat, ő hogyan lesz győztes? Ha én nem törődök ilyen hatalmas lehetőséggel, ő miért venné figyelembe?
Zsid 2:3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése