Veszekedés és imádság

Veszekedés és imádság

„…hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:7)

Az imameghallgatáshoz a megfelelő környezet az, ahol nincs „…harag és viszály” (1Timóteus 2:8 NIV). Isten akkor adja áldását, ha egységben vagyunk. Ezért van az, hogy a sátán mindent megtesz azért, hogy a házastársakat felpiszkálja egymás ellen, és haragban tartsa őket. Így aztán nem tudnak együtt imádkozni, és még kevésbé számíthatnak arra, hogy Isten örömét leli imádságaikban. Péter így szembesít ezzel: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7). Ha egy házaspár imái akadályba ütköznek, az ördög megszerezte a kulcsot az otthonukhoz, és akkor jön-megy, amikor akar. Jakab egy másik szemszögből mutatja meg, micsoda ostobaság veszekedni és imádkozni próbálni egy időben. Nem csupán veszekszünk a dolgok miatt, hanem hiába is veszekszünk, mert a veszekedés után sem kapjuk meg, amit szeretnénk. Miért? Sok esetben azért, mert inkább imádkoznunk kellett volna érte a veszekedés helyett. Máskor azért nem kapjuk meg, mert Isten nem akarja megadni nekünk, mert csak visszaélnénk vele, önző érdekeink szerint használnánk. Jakab azt írja: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” (Jakab 4:1-3) Nem lehet egyszerre veszekedni és imádkozni – tehát döntsd el, melyiket választod!

http://maiige.hu/

1Péter 3. rész Ti asszonyok, hasonlóképpen vessétek magatokat saját férjeitek alá, hogyha [azok közül] némelyek engedetlenek volnának is az Igével szemben, feleségük magaviseletén keresztül Ige nélkül nyeressenek meg azzal,

hogy szemtanúi lesznek a ti félelemben [leélt], szent tisztaságú forgolódásotoknak.  

Ne a külső, ne [felrakott] hajfonatok legyenek a ti ékességetek, ne aranyat rakjatok magatokra, ne ruhákat öltsetek fel,   

hanem a szív elrejtett embere [ékesítsen benneteket], a szelíd és csendes szellem a maga romolhatatlan valóságában, mely Isten előtt igen nagy értékű.   

Istenben reménykedő szent asszonyok úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy saját férjüknek alárendelték magukat,   

ahogy Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, mikor őt urának nevezte. Ha jót cselekesztek, és szenvedélyek fel nem kavarnak titeket, akkor [Sára] gyermekei lesztek.   

Ti férfiak, mikor az ismeretnek megfelelően együtt éltek a nővel, mintegy erőtelen edénnyel, részesítsétek őket megbecsülésben, mint olyanokat, akik az élet sokféle kegyelmének sorsrészesei, hogy imádságaitokban ne legyetek akadályozva.   

Végül mindannyian legyetek egy törekvésűek, [egymással] együtt szenvedők, a testvéreket kedvelők, irgalmasok, alázatosságra törekvők,   

gonoszért gonosszal, gyalázásért gyalázással nem fizetők. Ellenkezőleg: áldjatok, mert arra hívtak el titeket, hogy áldást örököljetek.   

Mert aki szeretni akarja az életet, és jó napokat látni, annak nyelve szűnjék meg gonoszt [szólni], s ajka ne beszéljen csalárdságot,   

hajoljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keressen békességet, sőt fusson utána,   

mert az Úr az igazságosakon [tartja] szemét, fülét könyörgésükön, de orcáját a gonosztevők ellen [fordítja].   

Ki is illetne titeket gonosszal, ha ti a jóért buzogtok?   

De még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok lesztek. A tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket, nyugtalanná ne tegyen.   

Az Urat, a Felkentet szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek levő reménységet, bizonyságot tegyetek róla.   

De szelíden és félelemmel tegyétek, megőrizve jó lelkiismereteteket, hogy azok, akik a Felkentben [élt] jó magaviseleteteket gyalázzák, abban, amiben megszólnak titeket, megszégyenüljenek.   

Mert ha Isten akarata úgy hozná magával, hogy [szenvednetek kell], akkor jobb, ha jót cselekedve, mint az, ha gonoszát téve szenvedtek.   

Mert a Felkent is meghalt egyszer a vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen: megölte Őt a [hús-ember], de megelevenítette a Szellem!   

Ebben [a Szellemben] ment el a tömlöcben lévő szellemekhez is, és hirdette [nekik az Igét].   

Ezek a [szellemek] egykor engedetlenkedtek, amikor Nóé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútűrés várakozott [rájuk. E hosszútűrés ellenére a bárkában mégis] kevés, vagyis [csak] nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül.   

Ennek a menekülésnek az ellenképe, a [vízbe]merítés most titeket is megszabadít, [ami] nem a hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben, a Felkent Jézus feltámadása által,   

aki, miután a mennybe ment, Istennek jobbján van, és alája vannak vetve angyalok, fennhatóságok, és hatalmak.