Róm 8,13 Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok.
Egy jó ideje ez a vezérfonal foglalkoztat, ugyanis ebben tipródom. Isten azt mondja nem lehetek olyan, mint amilyen egykor voltam, ugyanakkor a napokban meghallgattam egy igehirdetést - nem hazai pályán - ami pontosan az ellenkezőjét sugallta. Ezt viszont a gyomrom nem bírja bevenni. Egyszerűen olyan érzésem van, hogy ha minden csak úgy maradna az életemben, ahogy volt - gondolok itt a megalkuvásaimra, negatív tetteimre, érzelmeimre, és bármi ami saját magamban, vagy másokban meghasonlást eredményez. - az olyan lenne, mintha megtorpannék Kánaán előtt. Vagy ahogy annak idején a kémek kikémlelték az ígéret földjét, nem sokan látták azt, ami a jó rész, vagy ha látták is, megijedtek az óriásoktól, amik azon a földön laktak. Így nem birtokolhatták.
De én nem vagyok hajlandó az óriásokra koncentrálni, hiszen ha ezt tenném, már meg is alkudtam volna.
Hát ezért adta volna az életét Jézus? Hogy én a saját félelmeimre, és erőtlenségemre nézzek?
Úgyhogy a döntés megszületett a szívemben:
NEM ADOM FEL!
RESZKESSEN A HÚS, MERT NEM TUDJA MÉG KIVEL KEZDETT KI!
FELTETT SZÁNDÉKOM, HOGY ELFOGLALJAM ,,KÁNAÁNT", UGYANIS MINDEN FELTÉTEL ADOTT A GYŐZELEMHEZ!
http://janos738.blogspot.com/2011/03/monokli-avagy-ki-az-ur-haznal.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése