Annyira gyönyörű Anna imádsága! És nem utolsósorban rájöttem, hogy ez a Sámuel az a Sámuel...
Akkor Anna így imádkozott az Örökkévalóhoz:
„Szívem ujjong az Örökkévalóban,
mert Istenem megerősített engem!
Nem hallgatok tovább,
hanem diadalmasan nevetek ellenségeim fölött,
az Örökkévaló szabadításának örvendezem!
Nincs senki olyan szent, mint te, Örökkévaló!
Sőt rajtad kívül senki sincs!
Nincs más kőszikla, Istenünkhöz hasonló!
Ne szóljatok olyan kevélyen,
ne mondjatok kérkedő szavakat,
mert mindentudó Isten az Örökkévaló,
ő mérlegel minden tettet!
Eltöri a hatalmasok fegyverét,
de megerősíti a botladozót.
Akik dúskáltak az ételben,
béresnek szegődnek egy falat kenyérért.
Akik pedig éheztek,
terített asztalhoz ülnek.
Aki meddő volt, hét fiút szül,
a sokgyermekes asszony pedig magára marad.
Az Örökkévaló öl és megelevenít,
a Seolba taszít, de fel is hoz onnét,
szegénnyé tesz és meggazdagít,
megaláz és felmagasztal.
Felemeli a szegényt a porból,
felkarolja a koldust a szemétdombról,
s fejedelmek mellé ülteti,
dicsőség trónjára helyezi,
mert az Örökkévalóé az egész Föld,
s annak minden tartóoszlopa,
hiszen ő teremtette azokat.
Megőrzi hűségeseinek lépéseit,
de a gonoszokat sötétségben pusztítja el,
mert saját erejével senki sem győzhet.
Az Örökkévaló ellenségei összetörnek,
a Felséges haragjában mennydörög fölöttük az égben.
Az Örökkévaló ítéli meg az egész föld lakóit.
Ő ad erőt királyának,
megnöveli fölkentjének hatalmát.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése