Harc, vita, veszekedés

 Van pár kérésünk, amit nem kapunk meg, bármilyen intenzitással is könyörgünk érte Istennek. Jakab valahogy úgy fogalmaz, hogy nem jó indíttatásból kérjük ezeket.
Jó fej, mondhatom! Hogy van ez akkor?
...
Látom a szükséget  sok barátom életében, ilyeneket pl.:

• Békés szerető, családi légkörű otthon,
• Ne váljon el tőle a házastársa,
• Béküljön ki újra a szüleivel,
• Stb.

Jó dolgot kérnek, akkor miért nem kapják meg? Vagy mit jelent egyáltalán, amiről Jakab beszél? Gondoljuk végig!

Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben! Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek, és mégsem tudjátok megszerezni, amit annyira akartok. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy, ha kéritek is, akkor sem kapjátok meg, mert nem a helyes indítékkal kéritek, hiszen önző módon a saját kívánságaitokat akarjátok kiszolgálni vele. (Jakab levele 4. rész)

Azt tapasztaltam eddig ezzel kapcsolatban, hogy Isten a  bűnbánó szívű embert nem veti meg. Tehát, ha (tételezzük fel) van egy férfi, aki a családját bántalmazza, az teljesen jogos lenne Istentől, ha nem hagyná továbbra is kiszolgáltatva a családot neki. És ha - csak feltételezem, - nem bánta meg annyira azt a dolgot, és csak azért akarja visszakapni családtagjait, hogy bántsa őket, akkor jobb, ha nem kapja meg, amit kér. Nem gondolom, hogy akarattal tesz ilyet, hanem csak nem képes jobb lenni.
Nno, most ebbe a történetbe aztán sokmindent behelyettesíthetünk, mert az emberiség rohadt találékony abban, hogy a másikat bántalmazza verbálisan, tettleg, vagy épp csak gondolati síkon átkozódva.

Részlet a Keresztény identitás c. könyvből

Mi a megoldás?
Ide kell egy jó történet, olyan, ami bemutathatja, milyen, mikor mi eltoltunk valamit, Isten mégis happy endet adott.Volt ilyen, mindjárt eszembe is fog jutni.
Hopp már meg is van!
Volt egy időszak, mikor a gyerekeimből baltával akartam jobb embert faragni. Nem a szó szoros értelmében, de azt az igazi agapé / isteni / Istentől jövő szeretet nélkülözték a nevelési módszereim. Igazam volt? Abban, hogy nevelni kell őket, fegyelmezni, meg ilyenek.
Igen!
Istentől volt?
Nem! Pedig azt hittem, hiszen meg van írva...
Mi lett a következménye?
Megromlott a kapcsolatunk, nem értették, hogy mi van, téves következtetéseket vontak le rólam, Istenről és a szeretetről egyaránt.
Mit kellett ezután tennem?
 Egy csúnya veszekedés után nagyon mély megbánásra jutottam és rájöttem, hogy itt gyökeres változásra van szükség, mégpedig nem másban, mint BENNEM.
Kaptam egy ajándékot Istentől, itt írtam erről és így már belülről formált tovább.
A bűnbánatról pár szó: Megbánni valamit többféleképp lehet. Van az a himi-humi megbánás, ami olyan pl., hogy túl sokat eszek, rájövök, hogy nem véletlen vagyok 100 kg, megfogadom, hogy nem fogok, majd következő nap megint nem tudom a mértéket.
Van az igazi megbánás. A homologeó. Mikor teljesen egyetértesz Istennel, hogy szégyenletes dolgokat tettél, és meggyűlölöd a saját lelked, a pszichéd. Iszonyú fájdalom afelett, amit csináltál. Ahogy Jézus mondja inkább levágnád a kezed, ha még egyszer ilyet akarna tenni. Megvallod Istennek, bocsánatot kérsz Tőle és az érintettektől, és elhiszed, hogy megbocsátott. Ez a homologeó. Ezek régebbi írások a témában, ez is, ez is.
ὁμολογέω  (homologeó) - görög szó a megvallásra.
1) egyetért, ugyanazt mond; azonos, köze van vkihez / vmihez
2) bevall, elismer; megvall
3) ígér, megígér
4) szerződést köt, megegyezik vkivel

Így is lett. Bocsánatot is kértem Istentől, embertől, mégis sokáig tartott visszaszerezni a bizalmat.

Mi van most? Békés családi légkör, megpróbáljuk egymást igazán jól szeretni. Ha valamit elrontunk, bocsánatot kérünk, megöleljük egymást, ilyenek. A gyerekeim azt mondják, hogy milyen jó, hogy mi vagyunk a szüleik, sokat nevetünk. Félreértés ne essék, nem  az én érdemem.
Jó az Úr!

Istenem, bocsásd meg a vétkeinket és változtass meg minket!