2017. december 14., csütörtök

Elűzni a rabszolganőt 2.

 Intenzív időszak ez kérem mindannyiunknak, és nálam nem a karácsony előtti hacacáré miatt. Az évenkénti lóti-futi nem a takarítás, sütés-főzés és ajándékmizéria körül forog. Még a tavalyinál is kevesebb időt fordítok erre. Próbálok sokat Olvasni a Főpásztor könyvéből (alias Biblia) és imádkozni.

Ennek eredményeként sok válasz csak úgy az ölembe pottyan.

Ma reggel úgy keltem, hogy egy nagyon erõs gondolat volt bennem a testi harcokról:
Megöldökölni a testi énünket - (szigorúan idézőjelben, arról a gyilkosságról beszélek, amiről Pál a Galata 5-ben beszél, hogy tudniillik van a természeti énünk, aki teljesen úgy gondolja, majd Ő irányít a saját szabályai szt.)

- szóval ez annyit tesz, hogy mivel jól ismerjük Isten beszédét, jól tudjuk, hogy mire hogyan kéne reagálnunk, cselekednünk, mit és hogyan kéne éreznünk.

Mivel szeretjük is Mennyei Apukánkat és Jézust, valamint a Szentszellemet, ezért megmondjuk a testi gondolatainknak, hogy mit mond errõl és errõl Isten.
Pont.
Ez ilyen egyszerű. Ha nem érti meg egyből, többször is szájba rágjuk neki. Alá is támasztjuk Igékkel. Ha továbbra is értetlen, akkor még elismételjük neki.
Mindeközben imádkozunk és kérjük Istent, hogy segítsen. Ha elestünk megbánjuk, leporoljuk magunkat, felállunk, továbbmegyünk.

Ennek örülök. Nem mindenkinek ilyen egyszerű a dolga. Naggggyon sok ismerősöm vergődik csapdában, és nem tudják a megoldást.
De, mint tudjuk, a rabszolganő nem örököl a szabad asszonnyal együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amitől ma dühös lettem

 Volt itt két dolog, ami előtt először csak simán hitetlenkedve álltam, aztán dühös lettem, majd még el is sírtam magam. Az egyik: Lukác...